Kitolás – van, amin nem lehet eleget nevetni

Átlagos olvasási idő: < 1 perc

Ha adott egy színész, és van közönség, akkor nem számít, hogy hol van a színpad. Lehet az Újpalotán, a zúzottköves parkolóban is, az akkor is hamisítatlan színház. Ezt valószínűleg a nézők is tudják, mert július 22-én Lengyel Tamás „Kitolás” című műsora sokakat vonzott, teltház volt.

Az anyaságról, annak szépségeiről, nehézségeiről sokat hallunk. A Szily László könyvének alapján létrejött produkció azonban a méltánytalanul háttérbe kerülő „apa-sorsról” szól. Mert a fogantatás után, attól a pillanattól kezdve, amikor a férfiember azt ordítja: „terhes a csajom” – a pálya szélén állva figyelik az eseményeket.

Lengyel Tamás az előadás elején azt ígéri: „Elmondom a frankót”. És pontosan ezt teszi. Megosztja a nézőkkel egy jószándékú, ám még tudatlan apuka gondolatait, érzéseit. Közhely, de még mindig igaz, hogy a pasik jóval kevesebbet beszélnek az érzéseikről. Néha annyira keveset, hogy nem is értjük őket. Nem túlzás azt állítani, hogy családterápiás jelentősége lehet a darabnak. Megtudhatjuk, hogy apa is bizonytalan, fél az új szereptől, ismeretlen kihívásoktól – és gyakran éppen ezért követ el hibákat.

A darab kíméletlen őszinteséggel mutatja be az ügyetlen téblábolást, ahogyan a leendő apák igyekeznek eligazodni egy számukra teljesen új univerzumban. A szülés, etetés, altatás, böfiztetés, pelenkázás, ringatás mellett számos tudásra kell szert tenniük. Például, hogy hogyan válasszanak babakocsit, miként kezeljék az ostromló nőrokonok támadásait, mit mondjanak, ha egy kicsit a régi, megszokott férfitársaságra vágynak. És ami a legfontosabb: hogyan tegyék magukat nélkülözhetetlenné.

Lengyel Tamás nem hazudtolta meg önmagát, egy kis politikai csipkelődés, közéleti kikacsintás is része volt az előadásnak, enélkül hiányérzetünk is lett volna. A nézők szerencsére vették a lapot.

Ezen az estén nem csak apák, hanem anyák, nagyszülők is magukra ismerhettek és könnyesre kacaghatták magukat. Aki pedig esetleg egyik sem, előre felkészülhet arra, hogy az apaság útjára lépve gyakran fogja úgy érezni: Ez kitolás!

 

Szöveg: B. Szabó Éva

Fotó: Gordon Eszter/Csokonai15

Comments are closed.