Kit és mit véd a zajvédő fal?

Nyilván azokat a polgárokat, akik negyven éve várják, hogy megépüljön. Most megtörtént. Több mint egy kilométeren húzták fel az M3-as rákospalotai kivezető szakaszán, megvolt az ünnepség, ott volt Karácsony Gergely budapesti főpolgármester és helyettese, Dorosz Dávid, beszédet mondott Cserdiné Németh Angéla XV. kerületi polgármester, és pár szóban ecsetelte a negyvenéves vesszőfutást Hajdu László országgyűlési képviselő, aki öt cikluson át volt polgármester a kerületben azelőtt.

Az avatóünnepség előtt a sztráda szomszédságában lévő Kozák téren leskelődtünk. A Kaméleon játszótéren gyerekek taposták a játékokat, a tér rejtettnek nem mondható oldalán otthagyott autóroncsok rozsdásodtak. A zajvédő fal megmenti ezt a parányi közösségi terecskét is, könnyebb lesz az élet a közösségi házban is, komfortosabb lesz az élet. A környék lakói részt vesznek egy ablakcsere-programban is, ami tovább fokozza a sztrádazajtól való elszigetelést. A fal ugyan a kipufogógázoktól nem véd, de a szeparáltság az ettől való távolmaradást is erősítheti. Most lehet csak igazán megérteni (Hajdu is utalt rá), hogy milyen érzés lehetett negyven évvel ezelőtt, amikor a pályaszakasz útjához kisajátította az állam a telkeket és utcákat. Hogy megépüljön a modern közlekedés fontos objektuma.

Negyven év elmúltával azt látjuk, hogy a nagyvárosok mindent megtesznek a dízelautók és általában a teherautók távoltartására, és a motorizáció ellenében (nagyon helyesen) a biciklizést favorizálják. Segít ebben valamelyest a vírusjárvány is, kevesebb az alkalmi utazó, csökken a fuvarozás, nincs olyan gyakran dugó az elátkozott bevezető szakaszon. Amely azért is világkülönlegesség, mert egy városi út (a Szerencs utca) keresztezi az autópályát. Ilyet azért az USÁ-ban vagy Európa bármely részén nem nagyon lehet elképzelni. (Írtunk róla korábban, miért maradt el a Szerencs utcai felüljáró létesítése a nyolcvanas években.)

De vissza a térre, mely a békebeli Rákospalotát idézi a földszintes házaival, a jellegzetes külvárosi műhelyeivel, üzleteivel és nyugalmával. Van egy óriási nyárfa a játszótér bejáratánál, a tövén elkezdett nőni a tapló, gyönyörűszép barna és fehér színeivel hívogatóan mutogatja magát. Egy másik gombagöb fejmagasságban mutatkozik, ami azt jelenti, érzékenyen reagál az öreg fa a környék talajvíz-viszonyaira. És bármily hihetetlen, a levegőhelyzet javulására is, mert a taplógomba nem nagyon szokott kipufogógázok társaságában növekedni. Nem szeretnénk eltúlozni a fal jelentőségét, épp csak felhívjuk a figyelmet erre az apróságra. Fellélegzik a természet is, amikor élesen elvágjuk egymástól a mennyországot és a pokolt.

Egy viszonylag egyszerű kapu vezet át a két világ között, kipróbálták a protokolvendégek is. A tér felől az ajtócskán nem juthat át bárki, most is csak azért fotóztuk le, mert itt volt a pillanat.

Amit még el lehet mondani a főváros (és az állam) által oly sokáig ellógott beruházásról, hogy a kerület a kései megvalósítással annyit nyert, hogy a fal felső része plexiből épült, nem akadályozza úgy az átlátást, mint a túloldalon a négyméteres barna fal, melyet egyes helyeken vastagon befutott a lián.

Na de a címben feltett kérdésre is válaszoljunk. Megérte a hosszú küzdelem, mert a fal a gyerekeket és a környékbeli lakosokat védi. Ami késik tehát, nem múlik. Az ellenzéki fővárosi vezetés kellett hozzá, hogy ripsz-ropsz megépüljön a zajvédőfal hiányzó szakasza. (PP, Rab László, 2020. szeptember 24.)