A legtöbben pihenéssel kezdenék a 90. születésnapjuk reggelét. Bélteczky József hólapátot ragadott. A rákospalotai „tűzember” ma is ugyanazzal a munkabírással él, mint amikor életeket mentett.
Január elején a XV. kerületi önkormányzat nevében Gyurkó Dániel alpolgármester köszöntötte 90. születésnapja alkalmából Bélteczky Józsefet. Az ünnepelt azonban nem hagyta, hogy tétlenül érjék: a megbeszélt napon az egész reggelt hólapátolással töltötte.
– Időben keltem, hogy a tegnapi és az éjszakai havazás után megtisztítsam az udvart – mesélte Józsi bácsi, akin egyáltalán nem látszott, hogy a másfél órás intenzív munka kifárasztotta volna. – Szerencsére jó erőben vagyok, egész életemben sportoltam és még ma is rendszeresen mozgok a házi konditermünkben.
A nyugalmazott tűzoltó ezredes ezután szobájába vezetett, ahol büszkén mutatta meg relikviáit – köztük azt a sisakot, amelyet 1991-es nyugdíjba vonulásáig viselt.
A tanyától a tűzoltóhajóig
– Angyalföldön születtem, majd Kiskunhalasra költöztünk. Egy tanyán laktunk, onnan jártam be az iskolába. Gyerekként az út menti dinnyeföldünket őriztem – idézte fel. Nyolcadik után autószerelőnek készült, ám a miskolci iskolában csalódott, ezért megszökött, és 15 évesen már traktort vezetett korkedvezménnyel.
Élete akkor vett fordulatot, amikor egy ismerős javaslatára Csepelre ment hajózást tanulni. Matrózként kezdett a Vörös Október nevű tűzoltóhajón – itt köteleződött el végleg a tűzoltó hivatás mellett. 1955-ben jelentős korkedvezménnyel lett hivatásos tűzoltó. A ranglétra aljáról indult, és bár csak 1970-ben szerzett képesítést a Tűzoltó Akadémián, addigra már a szakma minden csínját-bínját elsajátította.
A sport ereje
– Sokat köszönhetek a sportnak. Fiatalon a Tűzoltó Dózsában birkóztam, az Előre NBI-es csapatában röplabdáztam, imádtam focizni is. Később a tenisz és a síelés lett a szenvedélyem. Hiszem, hogy csak az marad talpon az élet megpróbáltatásai közepette, akit a sport megedzett – mondta.
Kitartását és rátermettségét felettesei is hamar felismerték. Az akadémián törzsőrmesterként végzett, majd a kárelhárító készenléti szolgálat rohamcsapatának vezetője lett, később a tűzoltási csoport háttérparancsnoka, végül parancsnoka. Számtalan tűzoltás és mentés során bizonyította helytállását.
– Kiváló tanáraim voltak, akiktől megtanultam, hogy egy parancsnoknak mindig élen kell járnia a példamutatásban. És ő valóban mindig elöl volt – akár egy kútból kellett kimenteni valakit, akár a Szabadság híd tetejéről.
A legnehezebb pillanatok próbái
A tűzoltókat akkor is és most is gyakran riasztják balesetekhez. Bélteczky csapatával többször mentettek embereket két villamos közé szorult autóból. Egy Ladából két sérültet is élve szedtek ki, máskor azonban egy Trabantban már csak halottakat találtak. Pályafutásának egyik legnagyobb balesete a 24-es villamos kisiklása volt: a járdára borult szerelvényben négy halottat és hatvan sebesültet találtak, köztük sok kisgyereket.
1978-ban felesége, a tősgyökeres rákospalotai Gabika miatt költözött Palotára. Egy szabadnapján a kertben dolgozott, amikor Újpest felől hatalmas füstöt látott. Azonnal szolgálatba helyezte magát.
– Már nem először lángolt az újpesti Mikroelektronikai Vállalat, de ennél az oltásnál több kollégám is megsérült – idézte fel.
Nem mindig volt ilyen szerencséjük: egy bútorgyári tűzoltás utáni robbanásban két kollégája és egy gyári dolgozó is meghalt. A tragédia ismét ráirányította a figyelmet arra, hogy a tűzoltóknak építészeti, statikai és elektromérnöki ismeretekre is szükségük van. Bélteczky azonban már akkor is folyamatosan képezte magát: rendszeresen tanulmányozta a Belügyminisztérium könyvtárában a külföldi katasztrófák jelentéseit.
Egy szilveszter éjjel Ferihegyre riasztották: egy kisrepülőgép a köd miatt a betonnak csapódott, kigyulladt, majd felrobbant. A kilencfős személyzetből senki sem élte túl.
A szolgálat sosem ér véget
1991. január 31-én, 39 év szolgálat után alezredesként vonult nyugdíjba. Bár marasztalták, ő úgy érezte, eleget dolgozott. Néhány évvel később szakértői munkájának elismeréseként ezredessé léptették elő.
– 1991. február 1-jén éppen a kollégáimmal ünnepeltem a visszavonulásomat, amikor jött a hír, hogy az Astoria aluljárót és a metrót elöntötte a víz. Csapot-papot otthagytunk, és mentünk menteni. Így kezdődött a nyugdíjas korszakom.
A fővárosi tűzoltóság legendás parancsnoka, Tímárt István – világ- és Európa-bajnok kajakos, olimpiai érmes – így búcsúzott tőle: „Aki ilyen gazdag tűzoltási és mentési tapasztalatokkal rendelkezik, annak könyvet kell írnia.” A könyv 2005-ben meg is jelent A tűzember címmel.
Kilencven év, változatlan lendület
2026 januárjában a „tűzember” már kilencvenedik születésnapját ünnepelte. Az év eleji rendkívüli hideg és a nagy havazás azonban az ő rákospalotai otthonát sem kímélte. Ő pedig – ahogy egész életében – nem várt másra: fogta a lapátot, és szó nélkül dolgozni kezdett. Mire az önkormányzat küldöttsége megérkezett, az udvar már makulátlanul tiszta volt.
Comments are closed.
