Mindig érdekes olyan regényt olvasni, amely a körülöttünk levő világ leginkább a hírekből ismert részét mutatja be. Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia című regénye 2014-ben jelent meg Finnországban, és azonnal megnyerte a Helsingin Sanomat irodalmi díjat a legjobb első regény kategóriában.
Az író saját élményeit is beleírta a két szálon futó regénybe. Az egyik szál napjainkban játszódik Finnországban, egy huszonéves meleg fiú, Bekim életével a középpontban, a másik szál a ’80-as évekbe röpít vissza egy koszovói albán faluba, ahol egy tizennyolc éves muszlim lány, Emine készül az esküvőjére. A két főszereplő élete különleges helyzeteken keresztül tárul fel: Bekim megismerkedik egy szórakozóhelyen egy macskával, „aki” emberi tulajdonságokkal bír, ruhát hord és beszél. Emine részletesen bemutatott esküvője az albán hagyományoknak megfelelő. Mindenki boldog, hogy egy dúsgazdag családból származó egyetemistának akadt meg rajta a szeme, mert neki ez az egyetlen lehetősége volt, hogy az elvárásoknak megfelelően éljen.
A két sors a regény vége felé összefonódik, és számos eseményt látunk máshogy a történetek tükrében. Nagyon erős szimbólumokkal dolgozik a mű, az olvasókon áll, hogy felismerik-e a történetbeli szerepüket. A kígyó és a macska, a szigorú apa és az alárendelt feleség nemcsak a saját életükre vannak hatással, hanem a tágabb családjuk, sőt a környezetükére is.
„Nem szörnyű, hogy amint valami jó történik, az ember félni kezd attól a pillanattól, amikor le kell mondania róla?” A Macskám, Jugoszlávia című regény sokat segít, ha szeretnénk megérteni a délszláv háború kirobbanásának okait, és hogy milyen migránsként élni egy idegen országban.
(Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia; Magvető, 2017; 3499 Ft)
Comments are closed.
