És hogy itt járt, annak nyoma is van, mert kíméletlen őszinteséggel megírta élményeit. De miközben leette magát a sárga földig, nem feledkezett meg a szakszerűségről. Pontról pontra ellenőriztünk mindent, minden úgy van, ahogy mondta.
A Pléhcsárdában járt, amit Bádog Gundelként emleget, és így vezette fel a mondandóját: „Itt a munkásosztály tényleg a Paradicsomba megy.” Azt azért tegyük hozzá, hogy járt már itt korábban Anthony Bourdain, az amerikai sztárszakács is, akinek A konyhafőnök vallomásai címmel magyarul is megjelent a könyve. Bourdain évekkel ezelőtt a Hentesnél enni-mozgalom vezéralakjával, Máté Dugó Dániellel járt Bábel István talponállójában, és nagy élvezettel falta a velős-májas palacsintát. Mutatjuk, mert ennek is megmaradt a nyoma, a CNN követte el.
A Pléhcsárdában járt, amit Bádog Gundelként emleget, és így vezette fel a mondandóját: „Itt a munkásosztály tényleg a Paradicsomba megy.” Azt azért tegyük hozzá, hogy járt már itt korábban Anthony Bourdain, az amerikai sztárszakács is, akinek A konyhafőnök vallomásai címmel magyarul is megjelent a könyve. Bourdain évekkel ezelőtt a Hentesnél enni-mozgalom vezéralakjával, Máté Dugó Dániellel járt Bábel István talponállójában, és nagy élvezettel falta a velős-májas palacsintát. Mutatjuk, mert ennek is megmaradt a nyoma, a CNN követte el.
De hogy került ide? Már a blogger, Rézi bácsi.
Hát úgy, hogy előzőleg pájsliról álmodott. „Két kerekded szalvétagombóc locspocsolt a szalontüdő édes-savanyú mártásában, és Rézi bácsi álmodó lelkét elöntötte a desztillált boldogság. Aztán felébredt és majd’ megdöglött egy kis pájsliért” – ezt tudta írni ez a középkori lakomákról és örökké belsőségekről fantáziálgató, olykor azért bizonyára éhes író. Akit végül ez a pájslivágy sodort szűkebb pátriánkba, Rákospalotára. De pechünkre még ezt is jól írta, noha igyekeztünk fülön csípni, hiszen a Bádog Gundelnek helyet adó Kolozsvár utcai kispiac mindössze egy utcasarokra van Pestújhelytől. De nem hibázta el! Még ezt sem.
„Természetesen szalontüdőt kérünk – írja Rézi bácsi. – Meg egy kis vadast. Ezért 2500 forintot fizetünk. Máris van tehát négy óriási zsemlyegombócunk. Kettő a tüdőhöz, kettő a vadashoz. Egy kisebb falunapra elég volna csak a gombócmennyiség, akkorák, mint Muhammad Ali ökle.”
Aztán pedig rendre Krúdyt idéz, ami eleve gyanússá teszi ezt a mi Rézi bácsinkat. Honnan ismeri ez a jóember ennyire minden belsőségek legnagyobb magyar kínvallatóját, de olyan filológiai mélységekben, hogy az ember torkán megakad a szalontüdő. Álljon itt igazolásul egy újabb részlet.
„A hosszú laskánál bizony apróbbra van vágva, és – ami nagyon fontos – a légcsövek és hörgők precízen el vannak távolítva, ez ugyanis teljesen el tudja cseszni a pájsli élvezeti értékét, mikor az ember köpködi, nyiszálja, tányér szélére száműzi a hörgőt. Persze citromkarika nincs, viszont van csészealjon erős porpaprika, erre ráuszulunk. Egy púpos ikeás mélytányérnyi adag a tüdőnk, szinte túlcsordul, mint szívben az érzelem – tulajdonképpen kétszemélyes porció és csudafinom.”
Bábel úr büféjében megfordult Kovács István, az „ismert” berlini riporter is az óriás mikrofonjával. Ezt tesszük most ide pihentetőül, Rézimentes betétként.
Hát úgy, hogy előzőleg pájsliról álmodott. „Két kerekded szalvétagombóc locspocsolt a szalontüdő édes-savanyú mártásában, és Rézi bácsi álmodó lelkét elöntötte a desztillált boldogság. Aztán felébredt és majd’ megdöglött egy kis pájsliért” – ezt tudta írni ez a középkori lakomákról és örökké belsőségekről fantáziálgató, olykor azért bizonyára éhes író. Akit végül ez a pájslivágy sodort szűkebb pátriánkba, Rákospalotára. De pechünkre még ezt is jól írta, noha igyekeztünk fülön csípni, hiszen a Bádog Gundelnek helyet adó Kolozsvár utcai kispiac mindössze egy utcasarokra van Pestújhelytől. De nem hibázta el! Még ezt sem.
„Természetesen szalontüdőt kérünk – írja Rézi bácsi. – Meg egy kis vadast. Ezért 2500 forintot fizetünk. Máris van tehát négy óriási zsemlyegombócunk. Kettő a tüdőhöz, kettő a vadashoz. Egy kisebb falunapra elég volna csak a gombócmennyiség, akkorák, mint Muhammad Ali ökle.”
Aztán pedig rendre Krúdyt idéz, ami eleve gyanússá teszi ezt a mi Rézi bácsinkat. Honnan ismeri ez a jóember ennyire minden belsőségek legnagyobb magyar kínvallatóját, de olyan filológiai mélységekben, hogy az ember torkán megakad a szalontüdő. Álljon itt igazolásul egy újabb részlet.
„A hosszú laskánál bizony apróbbra van vágva, és – ami nagyon fontos – a légcsövek és hörgők precízen el vannak távolítva, ez ugyanis teljesen el tudja cseszni a pájsli élvezeti értékét, mikor az ember köpködi, nyiszálja, tányér szélére száműzi a hörgőt. Persze citromkarika nincs, viszont van csészealjon erős porpaprika, erre ráuszulunk. Egy púpos ikeás mélytányérnyi adag a tüdőnk, szinte túlcsordul, mint szívben az érzelem – tulajdonképpen kétszemélyes porció és csudafinom.”
Bábel úr büféjében megfordult Kovács István, az „ismert” berlini riporter is az óriás mikrofonjával. Ezt tesszük most ide pihentetőül, Rézimentes betétként.
Már épp távozni akart a Bádog Gundelből (a Rézi), amikor megakad a szeme egy óriási tepsi máglyarakáson; itt aztán elszabadul a pokol, naná hogy a veszedelmes gasztroblogger nem tud neki ellenállni. És az egekbe meneszti a talponálló személyzetét.
Na most arra a kérdésre, hogy valójában kicsoda lenne Rézi bácsi, nem tudunk pontos választ adni, noha sejtésünk volt már rögtön a legelején, hiszen nem sokkal a teszt előtt (melynek során 3 ezer forintból kell a titkos kóstolónak beennie, beinnia) sikerült belekukkantanunk Cserna Szabó András 77 magyar pacal című opuszába, melyről – különös tekintettel a történeti következtetésekre és a források széles skálájára – csak azt tudjuk mondani, mint mikor valami nagyon finomat eszünk (és cuppantunk!): zseniális! És akkor egy pillanatra, Rézi bácsi szalontüdős tesztjét olvasva arra kezdtünk gyanakodni, nem bújt-e ez a nagyon rafinált magyar író (aki a Rózsa Sándor világáról szóló Sömmivel bátorkodott előállni évekkel ezelőtt) Rézi bácsi bőrébe; de amikor személyesen rákérdeztünk, azt mondta, hogy nem. (Itt hallható a rákérdezés!)
És máris elkezdett beszélni arról, hogy ha ő lenne Rézi bácsi, ezt meg azt csinálná.
Például írna, amihez azért (valljuk be fájdalmasan) nagyon ért. A teljes szöveg, amelyet Rézi bácsi a Pléhcsárdáról hagyott hátra, a 24.hu oldalán érhető el, ott tanyázik ez a gasztroblogger, aki a jelek szerint jól belenézett a rákospalotai húsosfazékba. (PP, Rab László, 2018. január 17., a nyitóképet a 24.hu-tól kölcsönöztük, a Pléhcsárda honlapja itt érhető el)
Leave A Comment
You must be logged in to post a comment.
One Comment