Jöttek a szegények hosszú tömött sorban

Karácsonyi ételosztást szervezett az újpalotai Fő térre a Rászorultakat Támogatók Egyesülete az aranyvasárnapon. Két üstben főtt a csülkös káposzta a gerslivel, kaptak az alkalmi vendégek bejglit és süteményeket, ebéd után pedig a közösségi ház bejáratánál szintén élelmiszereket és gyümölcsöket tartalmazó ajándékcsomagot vehettek át azok, akiknek nem az a gondjuk karácsony közeledtével, hogy melyik üzletbe menjenek vásárolni.

Ebéd után ajándékot is kaptak

Nem voltak kevesen. Már délelőtt tíz órakor hosszú sorokban kígyóztak, hogy elfogyasszák az egy tál meleg ételt, amelyet évek óta megkapnak az egyesülettől. Az akciót ezúttal is több civil segítő támogatta. Ismerős arcok álltak az üstök mögött, és szintén rendszeres résztvevők sürgölődtek az ajándékcsomagolásban. Mind olyanok, akik fenntartásokkal kezelik a diadalos nagypolitika beszámolóit a dübörgő gazdaságról, és nem nagyon hiszik el a plakátkormány propagandamutatványait. Főleg azért, mert látják a saját környezetükben a szegények újratermelődő sokaságát. És azt tapasztalják, hogy a 300 adag csülkös káposzta igen gyorsan el tudott fogyni.

Ott volt az ételosztáson Cserdiné Németh Angéla polgármester, az alpolgármester Tóth Veronika, Tóth Imre, és a GYIÖK-ösök (gyermek és ifjúsági önkormányzat) társaságában a polgármester fia, Mihály Gergő is (ugye nem lesz baj belőle?). Részt vett az ajándékcsomagok összeállításában és kiosztásában a polgármester édesanyja, jelen volt a rendezvényen az apja és a férje is. Csak a politikai ellenfelek nehogy értesüljenek minderről: az egész család ételt oszt, micsoda összeesküvés! Ráadásul tiszteletét tette az aranyvasárnapi rendezvényen Hajdu László országgyűlési képviselő és számos önkormányzati képviselő is. Abban bízva említjük ezt a mellékes körülményt, hogy talán nem ér majd senkit az a vád, hogy politikai haszonszerzés céljából jelent meg az ételosztáson. Aki itt volt, nem először járt a Fő téren.

Hetente egyszer sem jut hús és zöldség

A legdrámaibb különben az volt, hogy a rászorulók milyen fegyelmezetten és megadó csöndben haladtak előre a sorban. Egykor szebb napokat látott férfiak és nők, akiken kifogott az idő, kicsúsztak a családból, a munkahelyről, és úgy botorkálnak az utcán, hogy tudjuk róluk, most valamivel nehezebben tudnak kikecmeregni a jövedelmi szegénységből, mint korábban. A statisztikák is azt mutatják, hogy a szegények egyre szegényebbek. És egyre nagyobb a szakadék köztük és már a közmunkások között is. Akik, mikor a hatalom számol, valahogy automatikusan nem sorolódnak be az 1,2 millió magyar szegény közé. És azok sem, akiknek havi jödeleme eléri a 84 ezer forintot. 

Aki szegény, az a legszegényebb. József Attila verssorai jutottak eszünkbe, amikor gyérülni kezdett a sorállás. Beszélgettünk aztán az emberekkel, nem csak arról, hogy milyen hétköznapi gondok gyötrik őket (az itteni vendégek javarésze nem eszik heti egy alkalommal húst vagy zöldséget), hanem arról is, mi mindenbe bele tudnak keveredni még ők is. Egy negyvenes férfi például arról számolt be, ő volt az, aki tavaly egy megerőszakolt lányt talált a téren éjnek évadján. Egy dúsgazdag fickó volt a tettes, Hummerrel érkezett, mondta a férfi, és meglepődtünk azon, hogy tudja, mi fán terem az a Hummer. Végiggondoltuk aztán: miért is ne tudhatná? Sokan nem tudják ezt azok közül, akik rendesen dolgoznak, van szép lakásuk, minden este terített asztal mellé ülnek, és meg sem fordul a fejükben, hogy jöhet olyan fordulat az életükben, hogy átkerüljenek azok közé, akik most sorban álltak az ingyenételért.

– És mi lett a lány támadójával? – kérdeztük bizonytalanul.

– Börtönben ül – felelte a férfi, és ettől egy kicsit megnyugodtunk.

Így zajlott az ételosztás. Aki bajban van, ételre van szüksége. És arra, hogy meghallgassák. Azon voltunk, hogy ez most így legyen. (PP, Rab László, 2019. december 22.)

További képeink 

 

Leave A Comment

You must be logged in to post a comment.