Vadon Irén neve a jazzkedvelők számára bizonyára ismerősen cseng. Az énekesnő belvárosi klubja, a Jazz Garden a 2000-es években több mint egy évtizeden át volt az egyik legnépszerűbb fővárosi jazzklub, ahol a Vukán György vezette trióval rendszeresen ő is fellépett.
– Milyen kötődése van kerületünkhöz?
– Nyírségi lány vagyok, Piricsén születettem, Nyírbátorban jártam középiskolába, de 1980-tól Budapesten élek, s immár 35 éve a XV. kerületben, családi házas övezetben. Nagyon szeretek itt lakni, mert vidékies, emberközeli.
– Mikor kezdett el énekelni?
– Középiskolás koromban határoztam el, hogy énekelni szeretnék, akkor kezdtem el a gimnázium mellett éneket tanulni. Aztán már itt, Pesten történt, hogy meghallottam a rádióban Ella Fitzgeraldot, és azonnal beleszerettem. Nyilván a könnyűzenei pálya is vonzó volt tini lányként, de azért ennél többről volt szó. Annyira magával ragadott a jazz, hogy abban a pillanatban irányt váltottam, és felvételiztem a Bartók Béla Zenei Szakiskola jazz tanszakára, ahol 1980-ban végeztem. Ezután öt éven át szabadúszó énekesnőként dolgoztam, majd megszereztem énekesnői diplomám a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszékén. A jazz egyébként abban az időben megtűrt műfajnak számított, de a mai napig nagyon rögös útra számíthat az, aki erre a pályára lép.
– Ezzel együtt az önök által megálmodott és létrehozott Jazz Garden az egyik leghíresebb klub volt Budapesten. Meddig működött, és miért nincs már?
– A Veres Pálné utcában a volt férjemmel hoztuk létre a klubot még 1999-ben. Tizenkét évig töretlen népszerűségnek örvendett, s jelentett nagyon sok munkát és sok-sok örömet. Alkalmanként én is színpadra léptem Vukán György Creative Art Triójának kíséretével, de a főszerep nem az enyém volt. Estéről estére szerveztem kollégáim fellépését, népszerűsítettem a klubot.
Gyakorlatilag a Vámház körúti metróépítés miatt voltunk kénytelenek bezárni, az útlezárások miatt alig lehetett minket megközelíteni.
– Most milyen szerepet tölt be a zene, a jazz az életében?
– A Jazz Garden felszámolása tavaly fejeződött be. Úgy elfáradtam az elmúlt 13 évben, amely évente 360 koncert megszervezését is jelentette, hogy csak mostanában kezd hiányozni az éneklés. Konkrét terveim, elképzeléseim egyelőre nincsenek, hagyom, hogy történjenek a dolgok. Talán megtalál valami, ami elindít egy következő szakaszt az életem jazzel kapcsolatos részében.
Comments are closed.