Hurrá, ingyen utazunk!

Vannak azért előremutató fejlemények, és itt most nem a futballválogatott gyalázatosan gyáva játékára gondolunk az angolok és az albánok (!) ellen.

Arra a viszonylag egyszerű döntésre hívnánk fel a figyelmet, amellyel az ellenzéki főváros meglepte választóit. Kampányígéret volt ugyanis az önkormányzati választások idején, hogy Budapest ingyenessé teszi a 14 alatti diákok közlekedését.

Most a főváros meglépte a dolgot, búcsút lehet inteni a diákbérletnek és az alkalmankénti 350 forintos (buszra szállva 450, amit sehogyan se értettünk) vonaljegynek.

Érdekes, hogy olyan magától értetődő volt a döntés fogadtatása, mintha a világ legtermészetesebb ügye lenne, hogy a kisiskolásoknak nem kell fizetni, ha utaznak. Természetes ügy, így utólag, de hát sokáig nem így volt. Az örökké konfliktusokat generáló és kereső politika sem reagált kellő hangerővel, maguk az ellenzéki pártok sem aknázták ki a döntésben rejlő lehetőségeket, pedig állítólag előválasztási kampány van. Senki se mondta, hogy a mindent maga alá gyűrő, intézkedéseit és pökhendi reagálásait tekintve olykor elviselhetetlen Fidesz krumplit szokott osztani, Karácsonyék pedig az ellenzéki összefogás segítségével ingyenessé tették a gyerekeknek az utazást. Elintézték annyival, hogy az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Úgy jó egyébként, már régen meg kellett volna lépni. A kormány csak szövegel a családbarátságról, közben rendületlenül kiszipolyozza a családokat.

A gyerekekre testált kedvezmények körét tovább lehetne bővíteni. Ezzel az ellenzék további ütőkártyákat szerezhetne választóinál. Azoknál az ingadozó és jobboldali választóknál is, akik szintén gyerekeket nevelnek. Ha a gyerekek az ingyenutazás mellett további kedvezményeket tudnának igénybe venni a sportesemények és a kulturális intézmények látogatása során, az tovább növelné az ellenzéki kerületek népszerűségét.

Egészen extrém ötleteink is volnának. A gyerekes autósok például olcsóbban parkolhatnának. Az internetes eszközök korában ez már könnyen megoldható lenne. Aztán föl lehetne venni azokkal az áruházakkal, üzletekkel is a kapcsolatot, amelyek gyerekekre specializálódtak. Nem kellene a piaci folyamatokba belenyúlni, de meglenne a lehetősége annak, hogy tovább kedvezzünk a gyerekeknek és a gyerekes családoknak. Ha olcsóbb tudna lenni a könyv és a bicikli azoknak, akik 14 év alatti gyerekeket nevelnek, az visszajönne választási szavazatokban. A lényeg az volna, hogy a polgár (jé, milyen szépen elfelejtette a Fidesz, kicserélte ’magyaremberekre’) érezze, hogy kapni fog azoktól, akik mellé odaállt.

Nem azokról beszélünk, akiknek elég az, hogy megkapják az ocsmány kinézetű sárgakék óriásplakátot, amelyre a kormány olyan csacskaságokat ír, hogy szeretné-e (a nép), hogy több legyen a minimálbér. Meg olyan képtelenségekkel kábítja a tömeget, hogy ilyen meg olyan lenne, ha Gyurcsány/Dobrev/Soros/Donald kacsa stb. visszatérne. Aki arra vágyik, hogy ilyeneket kapjon, menjen bátran a kasszához, és fizessen a mérgezett üzenettel. Aminek lényege, hogy éljen meg abból, hogy gyűlölhet valakit.

Az ingyenutazásban nincs lehetőség gyűlöletkeltő üzenet megfogalmazására, talán ezért is tértünk fölötte olyan könnyen napirendre. A magunk részéről azt kívánjuk, hogy még sok ilyet. És akkor egyszer vége lehet a választási kampány idején krumplit osztó orbáni párturalomnak.
(Periszkóp Palotán, Rab László, 2021. 09. 08., nyitókép: portfolio.hu)