Hubay ’50: Boldog születésnapot!

Nagyszabású koncertsorozat kezdődött a Bocskai utcában, ötvenéves a Hubay Zeneiskola és Alapfokú Művészeti Iskola (a továbbiakban Hubay). Szombaton, a nyitóhangversenyen számos régi tanítvány tiszteletét tette a koncertteremben, olyanok is fölléptek, akiknek nevét a világ más tájain már jól ismerik a zenebarátok.

Bokor György igazgató az iskolaalapító Bozsér Zoltánról emlékezett meg, aki nemrég hunyt el, előtte pedig azt a filmet vetítették le, amelyet korabeli amatőr felvételekből az iskola tanárai (Homor Istvánné és Bukovics Ferenc) állítottak össze. A szépszámú hallgatóság jónéhány ismerőssel találkozhatott a régi képsorokon. Homor Istvánnét, a korábbi igazgatót kis összeállításunkban mi is megszólaltattunk.

Amikor 1968-ban a Bozsér Zoltán-vezette iskola (melynek központja Újpesten volt) önállósodott, 203 tanulója és hat (azaz 6) tanára volt. A mai kényelmes és modern épületben akkor általános iskola működött, ennek egyik helyiségében tanították zongorázni, hegedülni, csellózni a nebulókat, mellette fa- és rézfúvós hangszereken is lehetett tanulni. Az iskola hosszú kanyargók után tért vissza a Bocskai utcába, a videónkban is látható Homor Istvánné ’93-ban lett igazgató, a kínálat balettoktatással bővült, ma pedig már képzőművészeti stúdiumokat is találunk a Hubay „termékskáláján”.

Apropó Hubay. A Németországból hazatérő fiatal hegedűs, akit eredetileg Huber Jenőnek hívtak, a Zeneakadémia akkori elnökének, Liszt Ferencnek köszönhetően lett országos hírű művész. 1878-ban Párizsba költözött, személyesen ismerte Victor Hugót és a korabeli képzőművészeti „modernistákat”. Londonban turnézott, hegedűtanár volt Brüsszelben, Európa-szerte ismert művészként tért vissza Magyarországra, és lett a zeneakadémia hegedűtanszak-vezetője. Rengeteg koncertet adott, vonósnégyese igen népszerű volt, miközben zeneszerzői pályája eléggé egyenetlennek bizonyult. A cremonai hegedűs nagy sikert aratott, de A falu rossza című című dalművel megbukott. Magánéleti drámák után (meghalt a fia) érkezett a századfordulóra, amikor felismerte Bartók páratlan tehetségét, de a zene nagy megújítójának munkálkodását csöndben szemlélte. Bántotta, hogy zenei „magyarosítási” kísérletekbe fogott ugyan már a 19. század végén (a német hatásokat óhajtotta gyengíteni!), a közönség e tekintetben mégis Bartók, Kodály vagy Weiner törekvéseit tekintette autentikusnak. Legnagyobb szívfájdalma volt, hogy a Tanácsköztársaság idején a grófi származék Dohnányi Ernőt nevezték ki a Zeneakadémia élére, noha erre ő is erősen pélyázott. Később aztán teljesült ez a vágya, és az ország első zenetanáraként, szervezőként is kitűnő munkát végzett. De nagyobb szabású művei nem arattak osztatlan sikert, kamaradarabokat pedig annak ellenére nem írt, hogy szinte egész életében ismert kamaramuzsikus (is) volt. „Nagy öregként” nyugdíjazták (akarata ellenére), ami egy Karafiáth nevű miniszter állásába került. Utódja, Hóman Bálint aztán a korosodó és érzékeny művészt pártfogásába vette. Nagy hegedűs volt, kitűnő zenetanár, a zajos magyar zenei élet őrjítő viharait meg kellett szenvednie, 1858-tól 1937-ig élt.

Az ötvenéves jubileumát ünneplő Hubay Zeneiskola további koncerteket szervez, mindenkinek alkalma lesz találkozni a színpadon az ismert tanárokkal vagy azokkal a növendékekkel, akik itt szívták és szívják magukba a zene szeretetét. Bokor György igazgató a nyitógálán átvette azt a díszoklevelet, amellyel a rákospalotai iskola nevelőmunkáját a művészeti iskolák szövetsége elismerte.

További sikereket kívánunk a zeneiskola valamennyi oktatójának és tanulójának! (PP, Rab László, 2018. október 2.)

Képeink a nyitógálán készültek