Hiába csengetett, Mylord!

Átlagos olvasási idő: < 1 perc

Aki szereti az angol tájakat, szokásokat, a rejtélyes családtörténeteket izgalmas regénybe szőve, élvezni fogja Kate Morton Távoli órák című művét. Az ausztrál származású írónő kedvenc témája a viktoriánus kor utáni Anglia, a régi nemesi családok élete egy új korszakban. A több szálon és több idősíkon futó cselekményben Edie, egy kis londoni könyvkiadó szerkesztője munka miatt vidékre utazik, és véletlenül rábukkan édesanyja gyerekkorának titokzatos helyszínére, Milderhurst kastélyára.

Távoli órák könyvborító

Távoli órák könyvborító

Edithet, Edie édesanyját a második világháború alatt kitelepítették a bombázott fővárosból, és több mint egy évet élt a kastély három úrnőjével. Soha nem beszélt lányának az ott töltött időszakról, így nem véletlen, hogy Edie annyira kíváncsi. Az ódon kastélyban tett látogatása során megdöbbenve jön rá, hogy a tulajdonosok, a Blythe nővérek még mindig élnek. Nyomozni kezd édesanyja története után, de ez sok más titkot is felszínre hoz. Így derül fény a nővérek édesapja, Raymond Blythe és az általa írt Az iszapember igaz története című regény keletkezéstörténetére, Edie édesanyja kastélyban töltött időszakára és a nővérek saját rejtélyeire.
A regény igazi thrilleré válik, bár a romantikus fajtából. A mű legszembetűnőbb sajátossága a hiány megjelenítése: a nemesi világ szolgálók nélkül, a titkok megfejtés nélkül és a bűnösök büntetés nélkül. A megoldások mellett pedig gondolkoznivalót is kapunk a Távoli óráktól.
(Kate Morton: Távoli órák)

Comments are closed.