Mondtam a 12 éves fiamnak, hogy három éve írok egy blogot a XV. kerületben. Megnézte a videocsatorna tartalmát, és azt mondta, eléggé ódivatú, ha megengedném, kicsit feldobná a hangulatot. Megengedtem neki.
(A videó csak itt a blogban látható, gyermekvédelmi okokból nem osztható, nem is másolható. Épp csak jelezni szerettem volna, milyen a mai tinédzserek világlátása. Az biztos, hogy nem izgulják agyon magukat azon, hogy milyen kötelező olvasmányokat tesznek a nénik és a bácsik a Nemzeti Alaptantervbe.)
Miért lett Periszkóp?
A Népszabadság bezárása után azon kezdtem gondolkodni, milyen érvényes közlésmódokkal tudnék próbálkozni. Izgatott, hogy a válságban lévő újságírás hogyan újítható meg, milyen lehetőségek vannak a peremvárosban, mi az, ami a hagyományos kereteket meg is őrzi, de már nem lesz önmaga karikatúrája. A Szabad Európa Rádiónak volt egykor Periszkóp címmel műsora, az ’56-os forradalom leverése után közöltek politikai elemzéseket ezzel a címmel. Innen a címötlet. Ami matafora is egyben. Kicsit emelkedettebb nézőpontból, de élesen látni a valóságot. És akkor is átlátni a falon, ha az túl magas. Ezt nyújtja a Periszkóp. Sok közelről készült képpel, videóval (igen büszke vagyok a YouTube-csatorna 802 feliratozójára; Eminemnek mondjuk 30 millió rajongója van, de tessék vele próbálkozni, nagyon nehéz!).
Milyenek a képek?
Egyszerűek. Sokszor nem is biztos, hogy profik kattogtatnak a milliós kameráikkal. Nézd meg, mi lett azzal a médiával, amit profik csinálnak. Telefonnal, IPad-del is lehet jó képeket készíteni. Csak tisztességesnek kell maradni: ez a szabály. És nem kell hazudozni, mert az hosszú távon visszaüt.
A legjobb kezdőmondat
Az éppen ma 80 éves Szabó Gábor szobrászművész mondta, amikor arról mesélt, hogy képzőművészeti szakkört vezetett a Lila iskolában (Boldog születésnapot, Gábor!). Íme:
„Szitált a köd, délután négykor sötétedett és fájt a fejem. Olyan volt a hangulat, mint egy régi cseh vagy lengyel ellenállási filmben, amiben a partizánok azon vitatkoznak, hová ássák el a német őrvezetőt. Az óriási teremben néhány figura melegedett a kályha mellett.”
A bográcsokról
Számos XV. kerületi (oppardon: rákospalotai, pestújhelyi, újpalotai) bogrács tartalmát megkóstoltam, most egyet fogok kiemelni, de remélem, nem lesz belőle sértődés. Közleményeimből pontosan kiderül, hogy mikor, hol etettek meg, és ki az, aki meg akart etetni valamivel. Erről annyit, hogy van egy fő szabály: soha ne kérdezz olyat, amire előzőleg ne tudnád a választ.
Nincs más hátra, mint az, hogy megköszönjem a szeretetteljes támogatást, amelyet a kerületben kaptam. Ezzel az albummal jelentkezem be az újabb periszkópos évadra. (PP, Rab László, 2020. február 12.)
Savanyúság 
Képeslap Tótszentmártonba 
Comments are closed.
