Átalakult a bűnözés a rendszerváltáskor
Máig megoldatlan bűntények egy olyan korból, amikor a primitív, egysíkú bűnözés szervezett, gátlástalan és kegyetlen bűnözéssé vált. Aki például valutázott, nagyot kaszálhatott, de közben az életével játszott. Akadt, akit eltettek láb alól, a közös pont pedig a Csontkezűként ismert Döcher György volt. Később őt is megölték. Ez mind a kerületben történt.
Milyen legyen a rendőrség? Elfajuló bűnözés a demokrácia ára? Elfelejtettük, hogyan kell gyilkost fogni? Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatták a rendvédelmi szakembereket a rendszerváltás utáni években, amikor azzal kellett szembesülniük, hogy a bűnözés megváltozott. A korábbi évtizedekhez képest nemcsak több lett az erőszak, de egyre több embert öltek meg nyereségvágyból. A korábbi „hagyományos” gyilkosságok indítékait viszonylag jól be lehetett lőni: családi, baráti konfliktusok, kocsmai verekedések. A kilencvenes évek elején aztán megjelent a feleslegesen alkalmazott erőszak is, az emberölési ügyek felderítettsége pedig feltűnően romlott. Sok volt az úgynevezett „ismeretlenes” ügy, ahol nem volt indíték, nem lehetett mihez kötni a gyilkosságot, és így nem volt elkövető sem.
Új rendszer, új bűncselekmények
„Ez a bűnözés már nem a régi, amellyel szemben hatékonyak lehettünk, nem primitív, viszonylag egysíkú, hanem áttételes és bonyolult érdekszférákat tükröző, szervezett, gátlástalan és kegyetlen” – jegyezte meg 1990-ben Kovács Lajos, az Országos Rendőr-főkapitányság életvédelmi alosztályának akkori vezetője egy rendkívüli, az akkori rendőrség működését sem kímélő cikkében. Bár a Zsaru Magazinban közölt írás megjelenésekor még jócskán benne voltunk a ’90-es években, már hat olyan gyilkossági üggyel küzdöttek, amelyeknek nem volt meg a tettesük.
A pisztollyal elkövetett bűncselekmény is új jelenségnek számított. Mint ahogyan voltak bizonyos új tevékenységek is, amelyekhez nem ritkán vér tapadt. Beindult például a használtautó-kereskedelem vagy a műkincs- és valutapiac. 1990 közepére már két olyan arab férfit is megöltek hazánkban, aki valutázott. (Ekkoriban az illegális valutázásból élő külföldieket, főleg arabokat, név szerint ismerte a rendőrség, de a feketézőkkel nem igazán lehetett mit kezdeni. 1991-től pedig már legalizálták a pénzváltást, amelynek egyébként nem volt túlságosan szigorú a szabályozása.)
Ismerték a rendőrök Chakarchiro Bard 31 éves arab, de magyar állampolgárságú férfit is, aki a Keleti pályaudvar ismert valutázója volt. Az ő holttestét itt a kerületben, a Kőrakás utcai parkerdőben találták meg 1990 januárjában. Gyilkosság történt, méghozzá azokkal a már említett körülményekkel, amelyek komoly fejtörést okoztak a rendőrségnek. Az áldozatot fejbe lőtték és kirabolták, de a kiterjedt ismeretségi kör miatt szinte „bárki” lehetett a tettes. Kiderült, hogy Chakarchiro nagy üzletre készülhetett, mert 650 ezer forinttal a tárcájában tűnt el. Az rögtön szemet szúrt a nyomozóknak, hogy egy Döcher György nevezetű, rendőri körökben jól ismert alvilági figura a közelben, az Erdőkerülő utcában lakik.
„Az 1989-es évet már kilenc felderítetlen emberöléssel zártuk, aztán jött 1990, amikor ezt a bizonyos cikket írtam” – emlékszik vissza a Tizen5-nek több mint harminc évvel később a „döglött ügyek” osztályának vezetőjeként ismert Kovács Lajos ny. rendőr alezredes. Gyorsan hozzáteszi, hogy a következő években még ahhoz képest is sokkal rosszabb lett a statisztika. Aztán jött az a bizonyos leszámolási hullám Fenyő János megöletésével, a Cinóber-gyilkossággal vagy éppen az Aranykéz utcai robbantással. A helyzet ezután valamelyest konszolidálódott. „Volt egy Lakatos Bandika nevű fickó, aki feldobta a Csontkezűként ismert Döcher Györgyöt, de mivel egy nagydumás, összevissza hadováló illető, nehéz volt vele mit kezdeni. Róla egyébként bíróságon is kimondták, hogy szavahihetetlen” – mondja Kovács az arab pénzváltó megölésének ügyéről, amely mára már elévült.
A magnótolvaj, a sátánista szimbólum és a tízmillió
Egy évvel később aztán újabb pénzváltó, a nagymenőnek tartott Zaharovics Zoltán tűnt el. Lemeztelenített holttestét – átvágott torokkal – január végén találták meg az M3-as úton, közvetlenül Gyöngyös határában. A halott hátára fordított keresztet metszett a tettes. Ez valószínűleg a rendőrök félrevezetését szolgálta, hogy szektás gyilkosságra gyanakodjanak. A nyomozók már akkor feltételezték, hogy a férfit nem ott ölték meg, vagyis másodlagos helyszínről van szó. Ennek a gyilkossági ügynek is volt kerületi vonatkozása, illetve Döcher György neve is igencsak komolyan felmerült. Annyira, hogy később meg is vádolták a gyilkossággal bűntársaival együtt. Tanúk ugyanis látták, hogy az eltűnt pénzváltó Lóvasút közben parkoló Fiat Tipóját kulccsal kinyitják, és kiveszik belőle a magnót. A tanúk később felismerték Döcher Györgyöt mint a magnótolvajt. Közben a Döcherék társaságához tartozó egyik férfi tanúvallomást tett a Zaharovics-üggyel kapcsolatban. Elmondta, hogy a pénzváltót az újpesti Kakas vendéglő elé csalták Döcherék, aztán kivitték az újpalotai kiserdőbe, és elvágták a torkát. A rendőrök olyan jelzést is kaptak, hogy Döcherék abban az időben elosztottak egymás között tízmillió forintot. Zaharovics pedig állítólag pontosan ennyi pénz „lehúzására” készült, mielőtt eltűnt. Érdekes egybeesések, közeli helyszínek. A Legfelsőbb Bíróság jogerősen bizonyíték hiányában mindenesetre felmentette Döchert ebben az ügyben.
Ő egyébként különösen keménykezű maffiózó volt a 90-es években, így talán nem meglepő, hogy maga is erőszakos halált halt. Csontkezűt a rendőrség szerint saját egykori bűntársa, a Turek néven ismert U. Alex végeztette ki egy szlovákiai bérgyilkossal 1999-ben. Jellemző a korszakra, hogy Döcher ekkoriban ugyan börtönbüntetését töltötte, de valahogyan eltávozást kapott, így éppen a saját tulajdonában lévő Palota presszóban tartózkodott, amikor meggyilkolták. És hogy merre volt ez a presszó? A XV. kerületben, a Szent Korona útján. Ennek a büntetőügynek a pere jelenleg is tart.
Dulai Péter
Comments are closed.
