Amikor Rákospalota 1923-ban községből város lett, a helyi lakosok között már nem a mezőgazdasággal foglalkozók voltak a legtöbben. A több mint harmincnyolcezer itt élő rákospalotairól a budapesti lakcímjegyzék az 1922–1923-as adatai alapján sok érdekességet tudhatunk meg.
A lakcímjegyzék „Gyárosok. Iparosok. Kereskedők. Törvényszékileg bejegyzett czégek.” ide vonatkozó lapjain számos ma is élő foglalkozást találunk, de sokat már csak hírből ismerünk.
A szakemberek közül sokan dolgoztak az építőiparban: kilencvenhárom asztalos, ötvenöt kőműves és huszonnyolc ács mellett tizenegy mázoló és ugyanennyi szobafestő élt itt. A kilenc építész közül Feith Mihály és édesapja, a négy építési vállalkozó között szereplő Feith Gábor neve lehet ismerős például a mai Városháza vagy a Régi Fóti úton levő zsinagóga tervező-kivitelezőjeként. (Feith Gábornak egyedüliként volt telefonszáma: 113-75.)
Az iparosok közül legtöbben a lakatosok voltak (nyolcvankilencen), de lakott itt negyvenkét kovács és két szegkovács, akiknek vezetékneve talán nem véletlenül volt Patkoló. A tizenegy bognárnak és tizenhárom szíjgyártónak az akkori közlekedés miatt volt biztos állása, a lovas kocsikhoz szükség volt kerékre és a lovaknak szíjakra is. További részletek az Életképek 12. számában olvashatók.
Comments are closed.
