Füge a magasban

Volt egy játék, közzétettem néhány fotót egy szem érett, ragyogóbarna, lilás fügéről, melyről elárultam, hogy befaltam, és fenséges íze volt. Azt kérdeztem, vajon hol terem a legízletesebb füge a XV. kerületben. Nem volt túlságosan fair kérdés, mert mindenki rögtön a magáéra gondolt.

Neboda Katalin kitalálta, akinek ezúton is gratulálok.

Az a helyzet, hogy az újpalotai toronyház 19. emeletére kellett fölmennem ahhoz, hogy a pompás fügére ráleljek.

Hogy a fügebokor hogy kerület oda, könnyen megfejthető (egy nagy kaspóba beültették), de hogy én hogy kerültem oda, az is eléggé érdekes. Mert évek szerettem volna feljutni a nagy ház tetejére, hogy szétnézhessek a délutáni verőfényben. Öt éve ügyködöm a kerületben, valahogy mindig megvolt bennem a vágy, hogy feljussak a csúcsra.

Most végre sikerült. Történt ugyanis, hogy Krnács Ágota grafikusművész akciót hirdetett, műteremlátogatásra hívta az érdeklődőket a toronyház 18-19. emeletén lévő lakásba. Azonnal jelentkeztem. Így aztán most elmondhatom, ennél magasabbra már nem lehet jutni a tizenötben. Valami egészen elképesztő érzés onnan körbenézni. Látni lehet szinte az egész Budapestet. Meg a ringatózó rónát és a Börzsöny meg a Cserhát bólogató dombjait a távolban.

A fügét eszegetve Francesco Petrarca itáliai költő jutott eszembe. Ő „találta fel” a panorámát. Magyarul ő volt az első ember, aki azért ment föl a hegy tetjére, hogy szétnézzen. Előtte ilyen csacskaságra senki sem vállalkozott.

Mit láttam? Megmutatom. A mélyben kanyargó utcákat, a parányira összezsugorodó alakokat és persze a fákat, ligeteket. Hogy mennyire zöld a kerület, innen, a magasból egészen jól látszik. Viszont nem látszik a vásárcsarnok környékén szétdobált szemét, s a fölborult kukákat sem lehet kiszúrni. Föntről nézve ugyanis minden szép és jó.

A lift a 17. emeletig visz bennünket. Utána gyalogmódra kell váltani, kicsiny lépcsőn lehet egyre feljebb jutni. Remek lakás a művészlak, tágas tereket rejt, és azért az nem semmi, hogy a vendégeket ki lehet csalni a tetőteraszra. Sokáig lakott itt Nagy Előd festőművész, kerületünk díszpolgára, akinek életművéről és pályájáról részletesen beszámoltunk a blogban.

Ágota Elődhöz képest átutazó művész, pár éve él itt. Mezőhegyesen született, Békéscsabán tanult (többek között a rajztanár édesanyjától), 1994-ben országos középiskolai rajzversenyt nyert. A Magyar Iparművészeti Egyetemen (ma MOME) Pálfi György, Szemethy Imre és Féner Tamás voltak a mesterei. Válogatott egyéni és csoportos kiállításokon van túl, ismert és elismert művész, számos cég tervezőgrafikusa. 2002-ben ő alapította a Ceredi Nemzetközi Kortárs Művésztelepet, rendszeresen kiállít a Magyar Elektrográfiai Társasággal, 2006-ban szakmai Simsay-díjjal tüntették ki.

A 19. emeleten ottjártunkkor is volt egy érdekes kiállítás. A Több fényt! című tárlaton hazai és külföldi alkotók mutatták be műveiket. De a szédítő magasság a teraszon ezúttal teljesen lekötötte a látogatók figyelmét. (PP, Periszkóp Palotán, Rab László, a2022. október 13.)