Félmillióval több a nő, mint a férfi

Kérdés, hogy a rákospalotai hölgyek falusi vagy városi nőnek számítanak-e. Ötven évvel ezelőtt inkább falusinak lehetett őket tekinteni. A városi peremvidék jellemzően agrárius életmódot folytató lakossága a környező településekről, Fótról, Mogyoródról költözött be a városba. Vagy még messzebbről jöttek a családok, amikor az újpalotai lakótelep építésével megoldódott a lakhatás. Mára alaposan megváltozott a helyzet.

Azért kérdezzük mindezt, mert október 15-én van a Falusi nők világnapja.

Ötven évvel ezelőtt falusinak lenni persze értékítélet is volt. A falvak szilárd burkolattal ellátott utcái gyérek voltak, a város akkor e téren jócskán előreszaladt. Egyirányú volt a városba való beköltözés, a munkával való ellátottság vonzotta a vidéki lakosságot Pestre. Mára ez is a visszájára fordult. A motorizációnak köszönhetően a kilencvenes években elkezdődött a kiáramlás, élt ugyanis bennünk egy olyan illúzió, hogy autóval könnyen meg lehet közelíteni a munkahelyeket. Aztán ha ma valaki az örökké zsúfolt M0-ás gyűrűn keringőzik, hogy időben beérjen a munkahelyére, alaposan átértékeli, hogy érdemes volt-e kiköltöznie a városból. A nyugalomba. A természet lágy ölére. A békés hétköznapokba. És rádöbbenünk, annak, hogy városi nőből hirtelen megint falusi nők legyünk, igen nagy ára van.

Érdemes a világnapon szót váltani arról, hogy egyáltalán mennyi nő van Magyarországon. A népesség neme és kor szerinti megoszlása ugyanis alapvető hatást gyakorol a társadalom reprodukciós és munkaerő potenciáljára. A háború után természetes módon felborult a nemi arány. 1949-ben 1000 férfira 1081 nő jutott (ez 1900-ban még csak 1005 volt). A szocializmus évtizedeiben 1970-ig (állami beavatakozásoknak köszönhetően) kiegyensúlyozattabb lett a nemi arány (1063 nő/1000 férfi), de aztán megint elkezdett a mutató torzulni (1990-ben 1081, 2009-ben már 1106 nő jutott 1000 férfira). Ma Magyarországon félmillióval több nő él, mint férfi. Érdekes, hogy jobb a nemi arány az iparilag fejlett észak-dunántúli régióban (Esztergom, Győr stb.), miközben az elöregedett Budapest úgymond jelentős „nőtöbblettel” rendelkezik.

Miután a népesség elöregedése és az idős korúak arányának növekedése az ország egyik legfeltűnőbb demográfiai jellemzője, a Falusi nők világnapján azt is elmondhatjuk, hogy idős, többségükben özvegy asszonyokra gondolunk, akik egyedül élnek, mert a gyerekeik mér a városban tanulnak vagy dolgoznak. A statisztikák azt mutatják, hogy jó helyen kapirgálunk, hiszen növekedett a születéskor várható átlagos élettartam (nők esetében Budapesten ez most 80,2, férfiaknál 75 év, Pest megyében ugyanez az arány 73,6-79,4 év).

Szüreti felvonulás Rkospalotán, 2021 (fotó: XV Média)

Ha a vidék munkával való ellátatlanságát (sok alföldi és észak-magyarországi települést fenyeget az elnéptelenedés) és az infrastrukturális hiányokat számba vesszük, jól látható az Orbán-kormány legnagyobb szemfényvesztése, amellyel a Magyar Falu Programot és például a családtámogatási rendszert úgy állítják be, hogy az a vidék megmentésének kulcsa. Mindez azonban csak választási célokat szolgál, az ipartalanná lett falu és a munkátlan, elöregedett vidék tragédiája nem odázható el vele. Amikor több órára van szükség arra, hogy valaki baj esetén eljusson a megfelelő orvoshoz, akkor nem beszélhetünk modern, megmentett Magyarországról. A családokat is csak akkor lehet támogatni, ha van munkájuk. És ha van helyben fizetőképes kereslet. Nem elég tehát krumplit osztani. Mert azzal nem lehet megmenteni a vidéket. 

Egyben az is kijelenthető, hogy a rákospalotai asszonyok városi nőknek tekinthetők, hiszen közel vannak a szociális ellátórendszer állomásaihoz, munkával, kulturális kapcsolatokkal is jobban ellátottak vidéki sorstársaiknál. Lehet, hogy lelkükben él a nosztalgikus érzés a falusi élet szépségei iránt (láthatjuk ezt a hagyományőrző rendezvényeken), de életmódjuk (közlekedés, munkakapcsolatok) már a városi emberé. Akkor is, ha nehezen viselik a több ember által hamarabb elhasznált utakat, parkokat, zajosabb körülményeket. A jelek szerint annak is ára van, ha városi emberek szeretnénk lenni. (Periszkóp Palotán, Rab László, 2021. október 13.)

Leave A Comment

You must be logged in to post a comment.