Jakupcsek Gabriella célja, hogy szemléletváltásra ösztönözzön
Idén májusban jelent meg Jakupcsek Gabriella Csakazértis szerelem című kötete, amelyben ismét arra vállalkozik, hogy – szembemenve az általános fiatalságkultusszal – megmutassa: létezik 40 fölött is boldog élet. Vagy ahogy a könyvben is olvashatjuk: „az élet olyan lemez, amelynek a B oldalán találhatók a legszebb szerelmes számok”. Az újságíró-riporter-műsorvezetőt telefonon keresztül értük el annak apropóján, hogy az ANNO művészeti hónap keretében nálunk is bemutatta nagy sikerű könyvét.
Már előző könyvében is a 40 feletti női lét problémáival foglalkozott, kifejezetten optimista lendülettel. Ez már a könyv címéből is kitűnik: A napos B oldal. Mi inspirálta arra, hogy továbbvigye ezt a témát?
A napos B oldalt eredetileg is egy sorozatnak szántam, amelynek a mostani a második része. Abban is volt több olyan téma, amelyről már akkor megjegyeztem, hogy külön könyvet érdemelnének. Ilyen a boldogságkeresés is.
Ezek szerint még van több téma is a tarsolyában…
Így van, több részt tervezek még ebből.
Ezzel igazából ott vagyunk a zárásnak szánt kérdésemnél: mi lesz a harmadik kötet témája?
A családdal, azon belül is a női szerepekkel fogok foglalkozni.
Általában mennyi idő alatt készül el a könyveivel?
Olyan másfél év az átlag. Vannak olyan könyvek, amikkel egy év alatt is végzem, és vannak olyanok, amik fölött két évet is ülök. Úgyhogy másfelet mondanék, ez is nagyjából ennyi időt vett igénybe.
Mi volt a legnehezebb, amibe a könyv írása során ütközött?
Megtalálni hozzá a jó sztorikat.
Nagyon személyes hangvételű történeteket olvashatunk a kötetben megszólaló nőktől.
Igen, az a legnehezebb, hogy úgy találjam meg a könyvben szereplő történeteket, hogy mindenki benne legyen. Tehát hogy olyan sztorikat sikerüljön találnom, amelyek lefedik a női életutak sokszínűségét.
Gondolom, nem lehet ebből rangsort felállítani, de van esetleg olyan története, amit kiemelne? Ami önt különösképpen is megérintette?
Engem mindegyik megérintett – mondhatni, mindegyik a kedvencem. Már eleve volt egy merítésem, ezeket onnan válogattam ki. Szóval ezek közül mindegyik nagyon közel áll hozzám.
Eddig milyen visszajelzéseket kapott az olvasóktól?
Összességében nagyon jókat: rendesen fogy a könyv, és rengeteget is turnézunk vele. Most is épp egy bemutató miatt ülök az autóban. Az ilyen, általában a könyveimre épülő kommunikációs és motivációs tréningek, szórakoztató előadások nagyon fontosak számomra, mert ott történnek az igazán közvetlen visszajelzések. Többen mondták, hogy a könyv hatására megváltozott a szemléletük bizonyos kérdésekben, és rájöttek: a boldogság mindig is ott lapult az életükben, csak most fedezik fel. Most, hogy más szögből néznek rá.
Ez volt a célja? A szemléletváltás?
Igen. Ahogy A napos B oldalnak, úgy ennek a könyvemnek és az egész sorozatnak is az a célja, hogy szemléletváltásra ösztönözzem az embereket olyan kérdésekben, amelyekben a társadalom nem mindig ad kapaszkodókat. Azt remélem, hogy ez a könyv segíthet abban, hogy az emberek megértsék: sok minden rajtunk múlik, és igenis képesek vagyunk változtatni, ha megtaláljuk az erőt és az eszközöket. Épp azért szeretem ezeket a tréningeket, előadásokat, amelyekről már beszéltünk, mert sokszor odajönnek a beszélgetés után személyesen, és elmondják, mi változott meg az életükben, mit gondoltak eddig máshogy, és mit gondolnak most… Ilyenkor igyekszem tanácsot is adni, hogy merre tovább.
Ha megengedi: felteszem, az ilyen pillanatokért, a találkozásokért éri meg csinálni…
Persze! Én megszoktam a tévés karrierem során, hogy talkshow-t vezetek, ott megvoltak mindig a vendégeim, ezért nagyon hiányzik nekem az élő kapcsolat. Ezt a hiányt tudják bepótolni egyrészt a könyv anyagát képező beszélgetések, másrészt az ilyen találkozások.
Mostani könyve apropóján adódik a kérdés: mit gondol a mai párkapcsolatok legnagyobb nehézségének?
Egyrészt van egy hihetetlenül felgyorsult sebesség, amit alig képesek az érzelmeink követni. Másrészt van egy általános értékválság. Amiből meg harmadrészt önismereti hiány is fakad – ami meg szintén azért nem tud kifejlődni, mert nincs elég idő rá. Ennek következményeként olyan emberek kerülnek össze, akik nem ismerik magukat, akik önmagukkal küzdenek – s így a másikkal is. Emellett ott van a társadalmi elvárások nyomása, a fiatalságkultusz, amely képtelen mit kezdeni az öregedéssel, és ami különösen a nőket érinti. Sok nőnek nincs esélye arra, hogy a B oldalát, az életének árnyaltabb részét megmutassa vagy megélje.
Ebben azért a médiának is nagy szerepe van, amely nem igazán mutat pozitív identitásmodelleket a B oldalra került nőknek.
Hát mert a nők – és nem csak a B oldalon lévők – nincsenek jelen a médiában, legalábbis olyan pozícióban, ami tiszteletre méltó lenne. A 40 fölötti nők meg kifutnak, pontosabban kifuttatják őket… Miközben rengeteg férfi karrierje akkor indul csak be igazán. És itt azt sem szabad elfelejteni, hogy ezt a nőkre irányuló fiatalságkultuszt is a férfiak hozzák létre, nem a nők.
Az ön saját, médiában szerzett tapasztalatai mennyire tükrözik ezt?
Nagyon is. Nézze, én 60 éves koromig képernyőn voltam, de nagyjából egyetlenként a magyar társadalomban – ami meg nem normális. A probléma nem az egyéni sikerekkel van, hanem azzal, hogy a rendszer nem támogatja a többséget. Én egy ilyen egyéni siker vagyok, de éppen ezért érzem a felelősségét annak, hogy képviseljem azt a többséget, akinek ez nem adatott meg.
Lát különbséget a magyar és a külföldi médiában a nők megítélése között?
Hogyne. Külföldön is létezik ez a fiatalságkultusz, de ott legalább nem az idősebb korosztály rovására: vannak olyan műfajok és műsorok, amelyeket kizárólag tapasztaltabbak csinálnak, elismerve ezzel a teljesítményüket. Ott ugyanis a teljesítményt helyezik előtérbe, nem a kort.
Akkor úgy látja, hogy Magyarországon rosszabbak a körülmények?
Sokkal rosszabbak. Itthon e tekintetben balkáni a helyzet.
Locker Dávid
Comments are closed.
