Schein Gábor legújabb regényében hétköznapi emberek sorsa vesz különös fordulatokat, a szereplők összekapcsolódnak, hatással vannak egymásra, a regény vége pedig többféle választ is ad a lehetséges befejezésekre.
Az ötvenkét éves Kiefer, az egykor tehetséges matematikus elmegy egy kisvárosba középiskolai tanárnak, és könyvtáros nővérével él együtt annak haláláig.
Miután kirúgják az iskolából, elköltözik a város szélére egy kis házba, ahol egyre mániákusabban foglalkoztatja két dolog. Az egyik, hogy leírja eszmefuttatásait a legkülönbözőbb dolgokról, közben különböző beadványokkal bombázza a hatóságokat, melyekre sosem kap választ.
A másik titkos rajongása az ideiglenesen a szomszédba költöző asszony, Ágnes iránt. A nő kiskamasz fiával az apósánál húzza meg magát, amíg férje, az érzelemmentes Zoltán megpróbálja megoldani a jogászi karrierjében megjelenő problémákat.
Kiefer és a többi szereplő is lehetne a szomszédunk, csupa átlagos sors, unásig ismert élethelyzet, mégis olvasmányos a Megleszünk itt. A regény erősségét a cselekmény fordulatai mellett a szöveg leíró részei adják: ahogy Schein bemutatja egy rákos ember betegségének stációit, a kihűlő házasságáról gondolkozó negyvenes nőt, vagy az őrület határán álló tanár gondolatait, az igazán egyedülálló.
„Mennyi mindent kitalálunk, hogy több időhöz jussunk, vagyis hogy több időnk maradjon a sietségre, és emiatt elveszítjük a pillanatokat. Pedig a leghétköznapibb pillanat is mennyi szépséges bonyodalmat rejt. De mi ebből semmit sem veszünk észre.”
(Schein Gábor: Megleszünk itt; Magvető, 2019; 3699 Ft)
Comments are closed.
