Egykori kanadai farmer az egyik legidősebb újpalotai

Átlagos olvasási idő: 2 perc

Tóth Veronika alpolgármester és Barkóczi Balázs országgyűlési képviselő újpalotai otthonában köszöntötte Mentes László Pált 95. születésnapja alkalmából. Az idős ember 2010-ben költözött a XV. kerületbe, előtte ötven évig Kanadában, egy farmon élt.

„1956. november 20-án hagytam el Magyarországot. Addig vártam a feleségemmel, hátha nyugalom lesz az országban. Érdekes, hogy mindhárom fivérem ugyanazzal a vonattal hagyta el az országot, mint mi, de erről csak később, édesanyánktól értesültünk. A vonat csak Szombathelyig jutott, a város előtt azonban a vonatvezető javaslatára leszálltunk, és gyalog indultunk Ausztria felé. Izgalmas és veszélyes út volt, egyszer az őrtorony lábánál kellett lapulnunk, míg kialszanak a keresőfények. Amikor a feleségemmel átkeltünk a Hanság-főcsatornán, neki kibicsaklott a lába. Szerencsére a túloldalon már a segélyszervezetek vártak ránk” – mesélte Laci bácsi.

A Mentes házaspár Ausztriából Londonba került, ahonnan az Egyesült Államokba szerettek volna eljutni, de végül „csak” Kanadában fogadták őket. Előbb Calgaryban telepedtek le, majd Brit Columbiában vásároltak egy farmot, ahol önálló gazdálkodásba kezdtek.

„Sajnos, a feleségem 2002-ben hosszú betegséget követően elhunyt. A kezelése rengeteg pénzbe került, emiatt el is adósodtunk. Azt követően évente jöttem Budapestre, az itt élő rokonokhoz, akik felajánlották, hogy költözzek végleg haza, és ők vigyázni fognak rám.”

Így került Laci bácsi Újpalotára, ahol az elmúlt években a környék kedvence lett. Mindennapi sétája közben meghívják egy-egy kávéra, beszélgetnek vele, és hallgatják a kanadai történeteit.

„Laci bácsi szerencsére jól van, a hallása és a látása egy kicsit megkopott, ennek ellenére még ma is aktív. Nagyon fontos számára a vallás, és a hit segítségével minden eddigi problémát sikerült átvészelnie” – mondta keresztlánya, Anita.

„Hálás vagyok a családomnak, hogy gondot viselnek rám. Kicsit nehezen viselem, hogy sok mindent már nem tudok megcsinálni, de szeretek élni. Az persze eszembe jutott már, hogy már csak öt év van a századik születésnapomig, kíváncsi is vagyok rá, vajon, hogy fogunk majd elférni a vendéglőben” – mondta az ünnepelt.

Comments are closed.