Egyéves a Periszkóp

Itt járt nálunk egy hatéves kislány a nyáron, Karacs Miklósék Csomópont Fesztiválján lépett föl, táncolt a Despacitora. Készítettünk róla egy kisvideót, Váradi Éva elmesélte benne, kik az ovistársai, miket szokott csinálni a szabadidejében. A youtube-csatornánkra (jobbra a Nagy Előd-féle színes palettára kattintva elérhető) föltett miniportrét megnézték egy páran. Százassal kezdődik, és ezer a vége.

Bingó! Mutatjuk. 

Mindez arról jut eszünkbe, hogy egyéves a Periszkóp. Örülünk neki, kezdjük otthonosan érezni magunkat az óriáskerületben. Helyi ügyekről számolunk ugyan be, de a köldöknézést már a legelején elvetettük. Ügyeinknek Detroitban és Düsseldorfban is érdekesnek kell lenniük, ez a szabály. Tartjuk magunkat hozzá ezután is.

Azt azért elmesélhetjük, hogy amikor kezdtük, az egyik első beszámolónkat az Újpalotai piacról hoztuk. Illatos kolbászokról, finom mézekről és lekvárokról szólt a színes anyag, benne volt az a fóti néni, aki ’74 óta csirkét árul a standján. A riportnak gyanútlanul ezt a címet adtuk: A kakas éve.

Nem merjük most belinkelni, mert a cikk után ezer és ezer spam rohant le bennünket. Technikai segítőtársainkkal heteken át küzdöttünk azért, hogy blokkoljuk a kéretlen tartalmakat, attól féltünk, hogy megbénul az oldal, és a pornótartalmakat favorizáló spamok átveszik fölöttünk az uralmat. Mi lehetett a probléma? – tettük föl utólag a kérdést. És rájöttünk, hogy a ‘kakas’ kifejezés lehetett mindennek az oka. A támadást elhárítottuk, de azóta kínosan ügyelünk rá, nehogy még egyszer beleszaladjunk ilyen malőrbe. (Az olvasó szerencsére kívülről az efféle őrületekből semmit se lát, de nem kívánjuk az ellenségeinknek sem.)

Nem vagyunk újság, nincs székházunk és szolgálati autónk, de van látásmódunk, erről kapta a blog a nevét: Periszkóp. Amikor kitoljuk, azért toljuk ki, hogy jobban lássunk vele. Abból, hogy a Facebookon és a Youtube-on is ilyen szépen gyarapszik a közösségünk, arra következtetünk: sokan elfogadták, hogy az arcokra és a személyiségekre koncentrálunk. Ezért sokszor szokatlan közelségbe merészkedünk. Vonz bennünket minden, ami személyes és közeli – ezen a jövőben se változtatunk. Senki se számítson  unalmas megközelítésekre. Ha kell, bátran ütközünk, de nem esünk hasra a hamis tekintélyek előtt. Tiszta, világos beszédre törekszünk, a himihumu nem kenyerünk.

Nem adjuk fel azt sem, hogy szigorúan fellépünk a kirekesztés és a mindenhatóság ellen, nem engedjük az álnevesdit a kommentekben, és azonnal megválunk attól, aki másokat becsmérelve szeretné a véleményét kifejteni. A hozzászólások úgy működnek, hogy a legelső alkalommal – e-mail-cím megadásával – mindenkinek igazolnia kell magát. Utána már könnyebb a szabad beszéd. A vélemény egyben felelősség is, ebből nem engedünk.

Amivel elégedetlenek vagyunk, az magának a blognak a közlésre való széles körű használata. Ezzel viszonylag kevesen élnek, miközben jó példákat adtunk rá, hogy bárki elmondhatja, mi történt vele, ha közölni akar magáról valamit. Minden segítséget megadunk abban, hogy a közlés megfeleljen azoknak a szabályoknak, amelyeket alkalmazunk.

Az alábbiakban hangulatos képsort állítottunk össze az elmúlt közös évünk emlékezetes pillanataiból. Mindenkit köszönt a Periszkóp blog szerkesztője, aki az elmúlt évben minden párt és civil szervezet bográcsába belekóstolt, és az sem zavarta különösképp, amikor egyszer azt mondták neki, csak az beszélhet hitelesen a kerületről, aki itt született.

További jó éveket minden kerületi, a kerületből elszármazott vagy ide tartó támogatónknak! De azoknak is, akik egyszerűen csak kaváncsiak ránk. (PP, 2018. február 4. Rab László – a nyitóképet Takács Olivér rajzolta)

One Comment

  1. 2018. 02. 16. at 18:01

    Szépek, bátrak, van egészséges önbizalmuk, sok munka elvezethet az igazi nagy sikerhez.

Leave A Comment

You must be logged in to post a comment.