Egy jelképes sírról

Mindenszentek és Halottak napja hetében egy névtelen sírral foglalkozunk, amelynek fakeresztjét a Liva malom közvetlen közelében láttuk. A parányi sírhantot, amelyen műanyag virágokkal állítottak emléket az élők az ismeretlen holtnak, akkor fotóztuk le, amikor Merk Péter önkormányzati képviselő beterjesztette a malom helyreállítására és a Nevesincs tóra vonatkozó elképzeléseit a városházán. 

 

A sír pár lépésre a régi, felgyújtott malomépület sarkában árválkodik. Amikor megpillantottuk, nem tudtunk róla semmit sem. Mostanra sem tisztult ki teljesen az idő horizontja, csupán annyit sikerült feltárni, hogy egy cigánylány sírját rejti a halmocska, aki a kilencvenes években élte itt nyugodtnak nem mondható életét. A leány önkezével vetett véget az életének, mesélték a környékben, az eset 1995 után történt, amikor Liva Mária már nem élt. Az idős asszony nagyapja, Liva József halála után évtizedeken át megmaradt malmuk és egykori strandjuk őrzőjének, a legendás malom 1952-es államosítása után kicsiny házában éldegélt. Sok-sok méltánytalanságot kénytelen volt elszenvedni a város peremén, különösebb védelmet sosem kapott. Fényes nappal törtek rá és kifosztották, de védtelen áldozatként tűrte sorsát akkor is, amikor a hajdan felkapott környéket zsiványok és a társadalom páriái szállták meg. Csak nem sokkal halála előtt döntött úgy, hogy a saját biztonsága érdekében védettebb helyen élje csöndes napjait. Miután elköltözött, tombolni kezdett a Szilas partján a szerzés ördöge, a malom gépeit és a család évtizedes emlékeit szétrabolták, MÉH-be vitték, elemésztették. Liva Mária az utolsó éveiben már nem is reménykedett abban, hogy valaki a rendszerváltás pokoli zűrzavarában melléálljon. (További részletek a XV. kerületi blogban.)

 

Merk Péter a malom végnapjai idején hívta fel Ráday Mihály városvédő tévés figyelmét a malom tragédiájára. Ráday éppen filmet készült forgatni, amikor valakik úri jókedvükben felgyújtották Rákospalota életének oly fontos épületét. A tévés 1996. február 25-én, az Unokáink sem fogják látni című népszerű sorozat 93. adásában emlékezett meg a Liva malomról (a felvételt kértük az MTVA-tól, amint megkapjuk, közzétesszük.)

 

No de a „lányka”. Szerelmi történet volt halálának oka, állítólag. A tinédzserek mindent elsöprő „júliás” szerelme végzett vele. A szülők nem engedték közel szíve választottjához, ő pedig eldobta magától az életet. Alig töltötte be a tizennégyet. 

 

A Liva malom nagy és közös tragédiáját így árnyékolja tovább egy szerelmi tragédia. Erre a gyászos eseményre emlékeztet bennünket az a kicsiny művirágos sír a régi gépház közvetlen közelében. Nem tudjuk a lányka nevét, azt sem tudjuk, hogy családját merre fújta a szél. Csak annyit lehet tudni (egy idős asszony mesélte a szemközti porták egyikén, miközben diófalevelet kapirgált), hogy éjszakánként halk sírást lehet hallani a patak túloldaláról a Liva malom felől. Írhatnánk, hogy a romok mögött az őszi szélben komoran bólogatnak az akáclombok. 

 

*****

 

Eddig tart a romantikus változat, melynek jelenetei ma is elevenen élnek a környékbeliek fantáziájában. A valóság azonban sokkal brutálisabb a „lányka” könnyfakasztó történeténél. Mária néni halála után népes család vette birtokba – illegálisan, minden jogalap nélkül – az idős asszony házát. Valóban élt itt egy leány, akinek kegyeiért egyszerre két fiatalember is versengni kezdett. Egyikük a természet ősi rendje szerint vesztesen hagyta el a szerelmi csatateret. Nem tudta elviselni, hogy kikosarazták. Fölakasztotta végül magát a villanykaróra. A sírhant nem rejti senki valóságos porhüvelyét. A később kiseprűzött család jelképesen „állította”, a terepet rendező malomvédők pedig mindezidáig békén hagyták. Itt járunk most. (PP, Rab László, 2017. november 1.)