Csoportkép kék nyúllal

Szépségre vágytunk, egyszerű, tiszta tárgyak látványára, ordibálásmentes, hőzöngések és gyalázkodások nélküli pillanatokra – ezért mentünk a Magyar Kultúra Napján a Pestújhelyi Közösségi Házba, a Téli álom című kiállításra, nyolc művész közös tárlatára.

Nem csalódtunk.

A Külvárosi Szalonban Bartha Ágnes tűzzománcokat, Horváth Márton, Smetana Ágnes és Vaszil Gabriella üvegműveket, Kovács Gabriella textiles alkotásokat, Borsódy Eszter, Diós Gabi és Ujj Zsuzsa kerámiákat állított ki. Diós Gabi nem volt ismeretlen számunkra, a kerületünkben élő művészt és munkáit korábban bemutattuk (itt: Lélek nélkül nem érdemes). A többiekkel, bár nem ma kezdték a pályát, most találkoztunk először Pestújhelyen.

– A szépség olyan tulajdonsága az embernek, amelyet nem tud levetkezni – mondta Boros Judit művészettörténész a kiállítás megnyitóján. – Miközben sokáig nem illett azt mondani, hogy valami szép, pedig az embernek nagy szüksége van rá, hogy a minőséget koncentrált formában megkaphassa.

A kiállító iparművészek sokkal inkább dísz-, mint használati tárgyaiban közös az anyag sokrétű megmunkálása, és az olyan egyéni közlésmód kialakítása, ami a durva nemezelt faliképeken és a tekergő-kanyargó üveg- vagy kerámiafelületeken is megmutatkozik.

A megnyitó után csoportképre kértük a jelenlévő művészeket, látható a képen a kiállítás előkészítésében aktív szerepet vállaló Nagy Edit is, aki nem dobta a háta mögé azt a népművelői ideát, hogy a magas kulturális minőséggel érdemes hosszú távon foglalkozni.

A megnyitó után Ujj Zsuzsával váltottunk pár szót, ennek során sikerült megfejtenünk a háttérből erőteljesen kiemelkedő kék nyúl születésének rejtélyét is. Videónk a Periszkóp YouTube-csatornáján megtekinthető és osztható.

Nem vagyunk szakértői az iparművészetnek (sem), ezért is jó, hogy a kiállított műtárgyak mellett megtalálható az aktor előmenetelének, , sikereinek, fáradozásának rövid összefoglalója. A tükrös betétekkel ellátott nemezképek és az elegáns megoldásokkal tarkított kerámiaeszközök előtt megállva azon tűnődtünk, mennyi tudás, mennyi tanulás van a műtárgyak mögött, mennyi energia és milyen irgalmatlan kiváncsiság, nekirugaszkodás és ragaszkodás tapasztalható itt, ami mind-mind az anyag megmunkálásának ősi aktusához köthető. A kicsiny térben felhalmozott erő és a szépre való törekvés felettébb megnyugtatta az embert. Értelmet nyert az ordító világból való átmeneti elmenekülésünk.

Ez lehetett az oka 22-én este annak, hogy a megnyitó után a közösségi ház megfelelő kuckójában békésen trécseltünk a művészekkel és a látogatókkal a világ másfajta ügyeiről. Hamar elszállt belőlünk a derű. De azért a pompás műalkotásoknak köszönhetően nem tűnt el teljesen.

A Téli álom kiállítást február 13-ig lehet megnézni. (PP, Rab László, 2019. január 24.)

Képeink a tárlatról és a megnyitóról