Csomópontos gála Újpalotán

Nem az első alkalom volt, hogy pici gyerekeket visznek színpadra, olyanokat, akik először járnak ott, látszik rajtuk, hogy meg vannak illetődve. A kis csomópontosok egy karácsonyi musical-összeállításban illegtek-billegtek, Kanyik Niki trenírozta őket, akinek látszott a mozdulatain, hogy ért a kicsik nyelvén, tudja őket mozgatni, ismeri őket. Megejtően szép volt, amint bevezeti a gyerekeket a könnyűműfaj világába. Valahogy így.

Ami annyira nem is könnyű. Próbáljon meg valaki egy-egy ismert dallamot – akár a Dzsungel könyvéből, a Pocahontasból, bárhonnan – elénekelni otthon a konyhában, és tegyen kísérletet arra, hogy egy-egy sokféle helyen bemutatott és ismert musical-es mozdulatsort leutánozzon valamely világhírű filmből. De vegye föl, ahogy énekel vagy lépeget – és ne csodálkozzon rajta, ha azt tapasztalja, hogy milyen suta próbálkozásba fogott. Ha valaki leellenőrzi önmagát, rá fog jönni, mennyi munka van abban, hogy a hét-nyolcéves énekes-táncos palánták végig tudjanak csinálni egy a színpadon is megcsodálható produkciót. 

A könnyű műfajok oktatásával foglalkozó Csomópont jó úton jár, akkor is, ha olykor megbicsaklik az a hangsor. A nagyobbak produkcióin látható, hogy a fiatalok jól elfoglalják magukat, amikor énekelni vagy táncolni kezdenek, és a megosztó oldalakat tanulmányozva lesik el a divatos mozdulatokat. Volt a gála végén egy ráadás, e folyamat nyomait fedezhettük fel benne. Az ifjú táncosok nagyon rokonszenvesek és szakszerűek voltak, mutatjuk. 

Már megfigyeltük máskor is, hogy a közönség milyen hálás tud lenni azért, hogy Kanyik Niki és Karacs Miklós felkarolja a tehetséges gyerekeket. Voltaképp ugyanazt csinálják, mint a jó edzők a focipályán vagy a röplabdacsarnokban. Engedik előre menni a gyerekeket, segítik őket abban, hogy egy szakma fogásait elsajátítsák. Később, amikor a gyerek kinyílik, már az egyéni kvalitásain, a szorgalmán és a szerencsén is múlik, hogy milyen messzire lesz képes eljutni. A kezdő lökést a Sződliget utcában kapta meg – erre fog mindenki emlékezni, ha bejönnek a számítasai.

Nem lesz mindenki énekes és táncos azok közül, akiket láthattunk az Újpalotai Közösségi Ház színpadán. De hogy most ebben a pillanatban a kis fellépő „művészek” nagyon boldogok voltak, az egészen biztos. Akkor viszont helyben vagyunk, elmondhatjuk, hogy megérte. (PP, Rab László, 2018. december 17.)

Képeink a karácsonyi gáláról