Csak időseknek!

(A Periszkóp kívánságműsora)

Érdekes felvetést hallgattunk végig a legutóbbi képviselő-testületi ülésen. Szóba került, hogy az önkormányzat új appot (applikációt) állított be, a mobilokon meg lehet nézni a kerületi kulturális kínálatot. Bakos Mária (Fidesz) ezt nem helyeselte, mondván, hogy így az idősek hátrányba kerülnek, hiszen – ezzel érvelt – az idősebb korosztály nem használ okostelefont, mert nincs neki ilyenje.

Meglehetősen elcsodálkoztunk ezen az okfejtésen. Körülbelül úgy hangzik, mintha azt mondanánk, hogy az idősebbek nem hallgatnak rockzenét, igazságtalan tehát például a rádiókban ilyesféle muzsikákat beadni. Csakhogy épp a napokban hunyt el a Rolling Stones istenáldotta dobosa, Charlie Watts, aki éppen 80 (!) éves volt. Ha jól megnézzük a dolgot, azt látjuk, hogy rockzenét már csak az idősebbek hallgatnak, a fiatalok másfajta muzsikákra váltottak.

(Ízelítőül idetesszük az öregek zenekarának elképesztően öreg muzsikáját.)

Az internet hőskorának bajnokai is azok a mai idősek voltak, akik a nyolcvanas-kilencvenes években még a Commodore számítógépeket nyomkodták. És erről jut eszünkbe, tavaly halt meg (91 éves korában!) az egér feltalálója, William English, aki Douglas Englebarttal – tessék megkapaszkodni! – 1968-ban gyártotta az első egeret.

Amikor ma idősekről beszélünk, nem azokra a sztereotípiákra gondolunk, mint Bakos Mária, aki meglehet, valamiféle bottal járó, fejkendős nénikéket képzel maga elé, akik kétségbeesve hallgatják a Sokol rádiót, és eszükbe sem jut, hogy az unokáikat a telójukkal lefotózzák. A helyzet ezzel szemben az, hogy éppen most vonul nyugdíjba az a korosztály, melynek az, hogy van-e otthon kenyér, tojás meg hagyma, másodlagos ahhoz képest, hogy van-e wifi. Pittyeg, cserreg az egész életünk, éjjel a szekrényen felejtett mobilokon csoportüzenetek várnak bennünket, a kapitalizmus ott dübörög banki és biztosítási ajánlatokkal a fülünkön, hol vagyunk már attól, hogy nem használunk mobilt vagy okostelefont. Maga a kifejezés, okostelefon, eléggé elhasznált és divatjamúlt. Miért lenne okos egy készülék, melynek az a dolga, hogy a rendelkezésünkre álljon, és hogy amikor hosszabb útra indulunk, legyen rendesen feltöltve az aksija? Szokványos kis kütyük ezek abban a világban, amelyben élünk. A fiatalokat és az időseket nem választja el egymástól az internetes technológia, most már az autóinkban is ugyanazok az „appok” kattognak, mint amelyek a telefonunkon is megtalálhatók. Autókat pedig – milyen fura – az idősek is használnak.

És most arról ne is beszéljünk, hogy mi történik akkor, ha olyan appot fejlesztenek a fiataloknak, amelyeket az idősek nem használnak. Semmi különös. A vérnyomáscsökkentő gyógyszereket például épp az idősek miatt gyártják, és a fiatalok nem mondják, hogy az ő vérnyomásukkal bezzeg nem törődik senki. Eléggé gyászos tehát azzal érvelni, hogy van valami (esetünkben egy app), és annak jótéteményeiről másvalakik csak azért, mert korosabbak, lecsúsznak. Minek az? Kell-e az? Vagy inkább ne legyen helyette semmi?

Az például milyen érdekes tudna lenni. (PP, Rab László, 2021. szeptember 9.)

*

Búcsúzóul az idős generáció másik kedvenc dalát küldjük a képviselő asszonynak. Kérjük, ne rémüljön meg. Ilyenek vagyunk, a 21. században élünk. Ma már a King Crimsont se hallgatják a fiatalok, sajna. De nem kérdezzük, hogy jól van-e ez így. Minden úgy van, ahogy van.