(Egy kárpitosmester emlékére) Juli megszenvedte a koronavírust. A legnagyobb újpalotai háztömb munkatársa öt hétig küzdött a betegséggel, még most is érzi a rekedtséget és a hatalmas fáradékonyságot, amely a fertőzéssel jár. Heteken át harcolt férjéért, „Pityuért”, aki egy hétig volt a Honvéd kórházban lélegeztetőgépen, s végül a második hét elmúltával meghalt az intenzív osztályon. Az asszony a közösségi hálón folyamatosan
Hát ide is eljutottunk. Újra nyitva a vásárcsarnok mindenféle korosztály előtt délelőtt, bölcsibe és oviba lehet vinni a gyereket, nem tudni a kerületben új megbetegedésekről, visszatérhet az élet a normális kerékvágásba. De csak óvatosan, persze. Viszonylag szerencsésen megúsztuk. Közben covid-szakértők lettünk mindahányan, a furmintszőlő héjától a vakcinakutatásig a legapróbb részletekben is otthon vagyunk, elolvastunk mindent, amit ismerőseink ajánlottak, megnéztünk minden
Jó volna már mással foglalkozni, mint a járvány, mert kezdünk kicsit elerőtlenedni. Kerületünk szerencsésen megúszta, nem tudunk halálesetről, nem alakultak ki gócok, a pár esetet leszámítva a fertőződés szintje a 80 ezres populációt tekintve elenyészőnek bizonyult. Ami nem jelent semmi különöset, így alakult. Közben úgy lettünk villámgyorsan covid-szakértők, hogy elkerültük azt, ami Olasz- vagy Spanyolországban történt. A gigantikus védekezésről tudósító
médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Médiatanács Támogatási Program keretében támogatja
