Az őszibarack dicsérete

Agyon fognak csapni a kertészek. Van egy kis őszibarackfám, a pincelejárat mellé ültettem négy évvel ezelőtt. Kövek között, ráadásul egy kőfal előtt kellett növekednie, azzal nehezítve a helyzetet, hogy a kutya a tövében nyári hűsölés céljából minden évben jókora lyukat ásott. Ám ez később sejthetően nagy szerencséje a kis fának, mert a mélyedésben meg tudott állni a víz, jutott elég aszályos időkben is arra, hogy a fa növekedni tudjon.

A termés mégsem volt valami egetverő, egy-két szemmel vétette magát észre őszink, nyugodtan el lehetett tőle utazni júliusban. Gondosan metszettem, amikor pedig megjelent rajta a jellemző varasodás, be is permeteztem. Mégsem értem el vele sikert. Ezért idén márciusban a következő képzelt párbeszédet folytattam a fával, amikor megjelentek rajta az első rózsaszín virágok.

– Tudod mit, barátom?
– Mondjad.
– Nem foglak megmetszeni.
– Ahogy gondolod. Szerinted ez jó ötlet?
– Nem tudom. Rád bízom a dolgot. Eddig hiába babusgattalak. Sorsodra hagylak, boldogulj nélkülem.

Ennek megfelelően jártam el. Titokban arra készültem, megvárom a virágzás végét, és csak akkor fogok nyisszantgatni. A tavasz gyönyörű volt, a fagy nem bántotta a szirmokat, a fácska beindult, s még az ágvégeken is picike zöld gombócok jelezték, hogy tetszik a komának az önállóság.

Június közepén elkezdtek a levelek varasodni, ez tipikus őszibarack-betegség, a profi kertész ilyenkor ugrik, és már zutyulja is a mérget. Én nyugton maradtam. Szépen leszedegettem a beteg leveleket, és azt mondtam az ifjú süvölvénynek, menjünk tovább. Csináljunk úgy, mintha mi sem történt volna. Bejött. A levelek újra kizöldültek, s mögöttük a gombócok nagyobbodni kezdtek. Száraz, meleg nyarunk volt, ez nem kedvezett a kukoricának, de bezzeg kedvezett nekünk a fácskával. Amivel törődtem, az a locsolás. De ezzel, mint jeleztem, nem volt gond, mert segítőtársam (a kutya) az idén nyáron is kivájta magának a lyukat a fa tövében. Csak odatettem a slagot, s a fa nyelte a vizet a legnagyobb szárazságban is.

Az első adagot július 7-én szedtem le, és még most, 30-án is voltak fönn érett és szép szemek. A kis fa egész hónapban a rendelkezésünkre állt, s ellátta a családot pompás gyümölccsel. A szemek nem túl nagyok, mert hiszen sokan voltak, ellenben elképesztően finomak. Jók keményen és érettebben is. A párbeszéd természetesen folytatódott a szép nyári hónapban is.

Elégedett vagyok veled, pajtás.

Megtisztelsz. De én csak teszem a dolgom.

Irgalmatlanul finomak a… nem is tudom, hogy mondjam… a gyerekeid.

Biztos belejátszott a gondoskodás is. A vizet azért köszönöm. És arra kérlek, jövőre azért vedd elő a metszőollót, mert ha még egy ilyen nyarat kell produkálnom, meg fogok szakadni.

Ügyelek rád, bébi! – kiáltottam fel, s leszedtem az újabb tál barackot. Újabban pedig, amikor elmegyek mellette a kertben, a kezemmel intek neki.

Ő pedig kedvesen visszainteget. (PP, Periszkóp Palotán, Rab László, 2022. július 30.)

*

Az őszibarack népszerűségének oka a frissítő „hajlam”. A gyümölcs niacint tartalmaz, ami jó a vérnyomásra, kedveli a szív is. Sok benne a C-vitamin, van, aki a B-vitamin miatt bőrszépítőként tekint rá, a színanyagok rákellenes hatásúak. A kemény barack is jó, mert a rostok és a pektin segítik az emésztést. A pektin a koleszterinszintet is képes szabályozni.