Nevet változtatott a Rákos úti rendelőintézet. Ha valaki vizsgálatra megy, már a Dr. Vass László Egészségügyi Intézménybe kell mennie. A Periszkóp benézett az avatóünnepség kulisszái mögé.
A rendelőintézet az egykor Rákospalotán élő orvosról kapta a nevét, Dr. Vass László tüdőgyógyász
és gyermekorvos volt, aki érdemeket szerzett a tüdőbetegséget megelőző szűrővizsgálatok elterjesztésében is. A XV. kerület díszpolgára méltónak bizonyult arra, hogy az intézmény a nevét viselje, hangzott el a névadó ünnepségen, amelyet a 150 millió forintos költséggel 100 százalékban szigetelt épületben, szép számú érdeklődő jelenlétében tartottak.
A Periszkóp Nánási László írásával emlékszik a legendás orvosra.
A szegénységből indult, és átérezte betegei fájdalmát
Amikor a fáradtságtól kimerülten, mélyen alvó dr. Vass Lászlót az éjszaka közepén felzörgették, és beteghez hívták, az öltözködő orvos minden alkalommal fennhangon énekelt és fütyült. Hogy az ijedt szülők talán fölöslegesen ébresztették fel a késői órán? Hogy a baj esetleg nem is akkor kezdődött? Hogy a probléma nem is volt akkora? Az effajta kérdések egyáltalán nem foglalkoztatták. A lényeg az volt számára, hogy a beteg gyermeknél sohasem lehetett fáradt és ideges. Hogy a kényszerű ébredés okozta feszültségtől szabaduljon, ebben segített neki a dal és a füttyszó. Ez a „csinált” jókedve vált valóságos derűvé, mire a joviális doktor a kisbeteghez odaért.
Dr. Vass László 1902. április 15-én született a felvidéki Németszőgyénben a család második gyermekeként. A szülők nem kevés áldozat árán tanítatták. Ezerkilencszáztizennégyben költözött Rákospalotára, az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban érettségizett, 1927-ben szerzett orvosi diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetemen, gyermekgyógyászatból 1930-ban, tüdőgyógyászatból 1936-ban szakvizsgázott. A főorvos ugyancsak orvos fia (Dr. Vass László PhD, c. egyetemi docens, az MD Mikroszkópos Diagnosztikai Kft. vezetője) visszaemlékezése szerint gyakran emlegette a szegénységet, ami életének meghatározó része volt. Megmaradt emlékezetében ez a jelenet: „Búcsúkor kaptunk anyánktól húsz-húsz fillért, azzal, hogy vegyetek meg mindent, és harminc fillért hozzatok haza!”
Gyakorló orvosként dr. Vass László és családja már nem nélkülözött, a szegények szolgálata, a szegénység enyhítése azonban mindig fontos maradt számára. Évtizedeken át küzdött a népbetegségnek számító tbc-vel, ami a korabeli Rákospalotán a szegénység miatt sokakat megbetegített. A morbus hungaricus megfékezésére tüdőgondozót létesítettek, ennek indulásától, 1931. január 15-étől dr. Vass László orvosa lett, egészen 1950-ig maradt, ekkor átkerült az újpesti tüdőgondozóba. 1956-ban a rákospalotai tüdőgondozó vezetőjének nevezték ki. Itt szervezte meg az akkoriban különösen korszerű ernyőszűrő állomást, ami ma is szolgálja Rákospalota lakóit.
A második világháború idején dr. Vass László úgy menekített ki egy újszülöttet az újpesti gettóból, hogy a csecsemőt elkábítva, elaltatva csempészte ki, nehogy a sírás elárulja.
Azt is tudjuk róla, hogy légiriadó miatt, amikor a hadikórház ápoltjait levitték a pincébe, egy súlyosan sebesült katonát már nem tudtak biztonságba helyezni, pedig a katona különösen félt a bombázástól. Dr. Vass László egyedül kitartva, ott maradt az emeleten a válságos állapotban levő katona mellett a bombatámadás végéig, csakhogy enyhítse a sebesült szorongását. A háború után sok leromlott állapotú beteg életét mentette meg azzal, hogy szerzett nekik az akkor még nem mindennapi újdonságnak számító kristályos penicillinből, és szükség esetén akár három-négyóránként is beadta betegeinek.
Magánorvosként dr. Vass László 1927-től látta el Rákospalota újszülötteinek, csecsemőinek és kisgyermekeinek orvosi felügyeletét, gondozását. A gyermekpraxis fenntartása, az anyák bizalmának megszerzése és megőrzése rendkívüli gondosságot követelt meg egy olyan orvostól, aki napjai jó részében súlyosan fertőző tbc-s betegekkel foglalkozott. A higiéniával kapcsolatos elvei és gyakorlata Semmelweis Ignác tanításán alapultak. Így vált több generáció háziorvosává, aki a családoknak testi bajaikon túl lelki problémáik megoldásában is segített. Közben folyamatosan tanult, továbbképezte magát, elsősorban azért, hogy a betegség felismerésében, a diagnózis megállapításában lehetőleg sohase tévedjen.
Íróasztalának fiókjaiban betegkartonok ezreit tartotta. A családnevek anyai ágon kapcsolódtak nála egymáshoz, ahogyan ez a gyermekorvos, az édesanyák tanácsadója számára természetes volt. A kartonok tartalma megannyi elemző, újraértékelő döntés eredményeként született, felvázolja egy település egészségügyének hiteles történetét. Sok-sok rákospalotai élete kiolvasható belőlük, ezt őrzik dr. Vass feljegyzései, számokban és tényekben, nem egyszer felkiáltójelekkel, illetve kérdőjelekkel tarkítva.
Koldusok a templom lépcsőjén
Az ismert orvos életének egyik legsúlyosabb megrázkódtatása az volt, amikor feleségét, négy gyermekének édesanyját, huszonhárom évi házasság után, tragikusan korán elvesztette 1957-ben. Fájdalmának elviselésében hite erősítette. A mélyen hívő keresztény dr. Vass László számára természetes volt a feszület az orvosi rendelőben. Amikor felszólították, hogy távolítsa el a keresztet, azt mondta: „Majd ha a koldusok nem a templom, hanem a pártház lépcsőjén kéregetnek, akkor leveszem.” E jelképes, de nem csupán jelképi erejű ellenállás ellenére a mindenkori hatalom is elismerte munkáját. Nyugdíjazásakor, 1975-ben a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki. A politikailag, világnézetileg az akkori hatalomtól eltérő meggyőződésű orvos ezt az elismerést nagyra tartotta, hiszen azok is megbecsülték a munkáját, akik a világ dolgairól homlokegyenest mást vallottak, mint ő.
Rákospalota „Vass Laci bácsija” 1990. február 2-án bekövetkezett halálát megelőzően, nyolcvannyolc évesen is sokat foglalkozott betegeivel, ellátta őket tanácsokkal. A főorvos 1990. október 23-án posztumusz elnyerte a XV. kerület Rákospalota, Pestújhely és Újpalota díszpolgári címét. A cím adományozására dr. Csordás Eörs pápai prelátus, plébános, egyetemi tanár tett először a Rákospalotai Főplébánia egyházközségének testülete nevében. Ugyancsak javasolta, támogatta a díszpolgári cím adományozását dr. Györkös Géza, az MSZP XV. kerületi elnöke is, aki előterjesztésében megemlítette, hogy dr. Vass László neve fogalom volt a kerületben. (Nánási László, PP, 2018. február 15.)
(Az avatóünnepségen Hajdu László polgármester mellett beszédet mondott Dr. Vass László, a legendás orvos fia és a rendelőintézet igazgatója, Dr. Sólyom Olimpia is. – A Szerk.)
Leave A Comment
You must be logged in to post a comment.
9 hozzászólás
Szerettük és tiszteltük. Mindig segített, fáradhatatlanul. Nagy szíve volt és embersége. Testvéremnek és nekem is gyermekként orvosunk volt. Kisfiamat is ő gyógyította.
Emlékét őrzöm!
Örülök az elismerésének!
Köszönjük hozzászólását, Mária.
Drága Laci bácsi édes doktorunk imádtuk nagyon édesapám életét mentette meg amikor a tüdejével baj lett,és rengeteg injekciót adott nekem is.Rengeteget ültem az ölében lázasan,mindig azt mondta nézz rám azzal a szép szemeddel a fekete seprűs szempilláddal és kérek egy mosolyt. Egyszerűen betegen injekciót várva is szerettem ha megláttam már fordítottam a fenekem a szurira és volt hogy nevetve mondta most nem kapsz és adott egy puszit . A Bocskai utcai lakásában ahol magán rendelt tele voltak a falak a hálás szülők gyermekeinek a képével ott volt az enyém ,a bátyámé és a két fiamé is .Olyan szerencsém volt hogy az 1976 ban és 1981 ben született fiaimat is ő gyógyította. Aszthmásak voltak és az hogy most egészséges felnőttek neki köszönhetem és köszönhetik .Hálás szívvel gondolok Rá a mai napig is a szívemben él a hangja és mosolya egy életen át elkísér . Hálás köszönetem mindenért. Nyugodjon békében !
Kedves Zsuzsanna, köszönjük hozzászólását.
Gyermekkorom meghatározó alakja volt a Lacibácsi. Még apámat is Ő gyógyitgatta, aki 1930-ban született. MIndig volt egy kedves szava. EMlékszem, hogy tele volt a váróterem fala a „kis betegek” képeivel, apám gyerekkori képe is ott volt. Esetleg ezek a relikviák nincsenek meg valahol?Nem képeznek gyüjteményt? Nagyon kiváncsi lennék. Ildikó
Kedves Ildikó, megpróbálunk utánanézni. Üdvözlettel: Rab L.
köszönöm :-) az szuper lenne,mert rengeteget gondoltam rá.
Nagyon szerettem hozzá járni gyerekként. Soha nem fogom elfelejteni a türelmét, kedvességét és azt a végtelen igazi kíváncsiságot amellyel viseltetett a kis páciensei és családjuk hogyléte felől. Igazán örülök, hogy méltó módon őrzik az emlékét.
Méltón viseli emlékét a róla elnezett rendelőintézet. A Rákospalota, Ujpest, Pestujhely volt betegei csak a legnagyobb tisztelettel, szeretettel gondolhatnak vissza rá. Ő egy „EMBER” volt, aki megmentette az életemet (még kicsi voltam ), amit akkor és azóta sem tudtam megköszönni, de mindig alázattal gondolok rá. Örülök, hogy fia is az Ö nyomdokában lépett. Számomra mintha Őt látnám magam előtt. Kívánok Neki és családjának hosszú, egészséges életet.