Az őrület fenntartása

A kormány képtelen kezelni a totális káoszt, és változatlanul politikai üzenetekkel bombázza az elcsigázott társadalmat. A járvány halálozási számai brutálisak – mára virradóan 272-en hunytak el, Ausztriában 30-an –, ám ezt a nyilvánvaló járványkudarcot kommunikációs kampánnyal óhajtják betakarni, melynek középpontjában az áll, hogy hány ember van már beoltva és mennyi, de mennyi vakcina érkezik Magyarországra. Hogy közben az egészségügy összeroppant, és háziorvosokat meg önkénteseket kívánnak a covid-osztályokra vezényelni, arról nem szólnak az állami média hírei. Csak arról, hogy „átoltottság” tekintetében jobban állunk, mint az Európai Unió tagállamai.

Az oltottság sulykolását adhatták ki a vidéki és kerületi Fidesz-szervezeteknek is. Ez az oka annak, hogy telefonos kampányba kezdtek a kerületben is, és azt kérdezik a lakosoktól, megkapták-e már az oltást. Azt nyilván nem fogják megkérdezni, hogy van-e családtag vagy ismerős az elhaltak vagy a fertőzöttek között. Arra kell most ráerősíteni, amit Orbán Viktor célként tűzött ki néhány hete: 2 és félmillió ember beoltása után lehet napirendre venni a nyitás elrendelését. (Hogy húsvétra ígérték az idős korosztály beoltását, más kérdés. Nem jött össze. A 22 államtitkárnak adott milliós motivációs jutalom ügyét ez nyilvánvalóan nem érintette.)

Azért kellett felpörgetni a kommunikációt, mert már türelmetlen az ország. De gondoljunk bele, a 2 és félmillió az ország lakosságának mindössze egynegyede. Mitől olyan biztos az, hogy minden negyedik magyar beoltása közelebb vinne bennünket a járvány leküzdéséhez? A számadatok, a fertőzöttek napi találati aránya nem azt vetíti előre, hogy itt egyhamar nyitni lehessen. Nem más ez, mint a csalóka remény fenntartása a NER túlontúl ismert politikai trükközésével. Mert miközben vissza kellene fogni a személyes találkozások lehetőségét – könyörgök, tavaly tavasszal így lehetett megfékezni az első hullámot! –, itt vívó világkupaversenyt rendeznek (30 új covidos sportoló, de a hír nem magyar médiában jelent meg), és a kormány magánrepülőgépe is eléggé gyakran felszáll Ferihegyről, hogy Dubajba és mondjuk Splitbe vigye a potentátokat. Miközben a sokkoló számadatokkal félelemben lehet tartani a magyar társadalmat, aközben az elit zavartalanul folytathatja üzleti machinációit.

Növekedett a zűrzavar az oltások megkezdése után a védettségi „igazolások” sietős kiadásával és azzal, hogy nem írják rá a plasztikkártyára, ki milyen vakcinát kapott. Folytatódik az a simlis járványvédekezés, melynek hátterében a 22-es választásokra való felkészülés áll. Az önkormányzatok lerablása is ezen a csapáson érhető tetten leginkább. A legfrissebb hír, hogy a XV. kerület tárgyalócsoportja Cserdiné Németh Angéla polgármester vezetésével találkozott Fürjes Balázs Budapest-fejlesztési kormánybiztossal, de a találkozó részleteiről nem lehetett megtudni semmi konkrétumot. Fürjes és a Fidesz tart a nyilvánosságtól és annak kiderülésétől, milyen átlátszó a kormány ellenzéki kerületekkel és városokkal kapcsolatos büntető politikája. Ennek középpontjában az áll, hogy kényelmetlenné és kellemetlenné kell tenni azok életét, akik 2019-ben az önkormányzati választáson nemet mertek mondani az egyakaratú Fidesz-központnak. E büntetőakció elszenvedői a budapesti kerületek, amelyeknek Fürjes homályos és kétértelmű ígéreteket tud tenni csupán. Nyilvánosan semmit nem ígérhet meg, nehogy ütközzön a központ akaratával.

Már olyan szakvélemények is elhangoznak, hogy a kormány nélkül könnyebben meg tudna birkózni az ország a járvánnyal, mint vele. Ebben kétségkívül van valami, mert emlékszünk a kormány egy év alatt meghozott ellentmondásos döntéseinek sokaságára. Azzal kezdődött, hogy nem sikerült maszkokat szerezni (a XV. kerület maga intézte a beszerzést, elfogadott kínai segítséget is), folytatódott a botrányos lélegeztetőgép-beszerzéssel (300 milliárd forintunkba került, s nem tudjuk, lehet-e őket használni vagy sem). A fürkészportyászat aztán őszre, télre vaskos Brüsszel-ellenességbe csapott át, majd jött az egyesült ellenzék „oltásellenességének” bedobása, mely ordas hazugság. A kormány Soros szapulásából gyorsan visszaváltott az egyszer-kétszer már bevált gyurcsányozásba, amit érdekes módon pont a halálos járványáldozatok sokasodása után kezdtek az állami médiában „halálkommandónak” nevezni.

A legszembeszökőbb mégis az a mohóság és gőg, ami talán még a koronavírusnál is jobban sújt bennünket. Az állam részvétlenül nyomja az arcunkba a propagandát, a magyar járványvédekezés világra szóló sikeréről tudósít nap mint nap, miközben azt látjuk, hogy egyre többen vannak kórházban és az egekbe szökött az elhalálozás mértéke. Tavaly húsvétkor, amikor megláttuk a riasztó olasz adatokat, azt kérdeztük, mit rontottak el ennyire az olaszok. De ha most a mi adatainkat felszorozzuk hattal (Olaszország 60 milliós ország), sokkal szörnyűbb kép tárul elénk. Miközben a kormányfő fél éve azzal hencegett, hogy nálunk ez nem fog bekövetkezni.

Ehhez képest a kormány és Orbán részéről még nem hangzott el olyan nyilatkozat, hogy részvétet nyilvánítanának a covidban elhunytak családjainak. Csak azt lehet hallani, hogy milyen tutyimutyi az EU, milyen csökött a hazai pártellenzék, és hogy dugig vagyunk vakcinával. (A Fidesz-irodák a kínai és az orosz vakcina iránti fogékonyságot próbálják a rejtélyes adatbázis segítségével feltornázni, hogy összejöjjön húsvétra Orbán álomadata a 2,5 millió beoltottról.) Az, hogy közben elhagyta az egészségügyet 5 ezer dolgozó, és végsőkig ki vannak zsigerelve a másfajta betegségekkel már nem bíró kórházak, és a kormányfő leinasozza a rezidenseket (akiktől azt várja, hogy álljanak „csatasorba” a fertőzést megállítani), hogy elmulasztották a BKV-dolgozók beoltását (500 busz- és metróalkalmazott dőlt ki), hogy fel se merült bennük a pedagógusok soron kívül történő beoltása, csak fokozza a kormány által is gerjesztett zűrzavart.

Tavaly tavasszal látszott, hogy összefogásra lenne szükség, civilekkel, idősekkel és fiatalokkal, de nálunk a kormány mindenható, a civileket inkább kinyírta a hamis törvényekkel. S miközben lehetett látni, hogy közeleg a baj, az egészségügyet felügyelő kormánytisztviselő Mátyás király csontjai után kezdett kajtatni, és pénzt adott az arra kiérdemesülteknek etnofitnesz-programok kidolgozásáért. (Ez hasonló lehet, mint a lówellness, melyre szintén EU-s pénzeket síboltak el). Amikor meg kellett volna akadályozni a járványnak teret adó személyes találkozásokat, mit tett a mi örökké az operatív törzs nyakán ülő kormányfőnk? Bevezette az ingyenparkolást. Most pedig, amikor a fél világ bezár körülöttünk (Ausztria, az egykori „laboratórium”, mely leszorította a napi halálozást 30 főre április 2-a és 6-a között totális zárlatot jelentett be), kitalálta a négyzetméter-alapú bevásárlást. Mintha a napi 250-270 koronás halott után bármit is számítana, hogy mikor mit talál ki, mit kap fel, és mivel gondolja politikai céljait örök életre elérni.

Tök mindegy már, hogy Orbán Viktor mit gondol a járványvédekezésről. Ha nem gondolna semmit, több esélyünk lenne arra, hogy sikeresen védekezzünk. Nem lenne ugyanis velünk az a mesterségesen fenntartott őrület, melyben nincs őszinte szó, csak a nyunyókás hadoválás arról, hogy „tombol a harmadik hullám hazánkban”.

Tudjuk. Mert látjuk, hogy itt van a vírus a kertek alatt. De amikor a legnagyobb veszélyben vagyunk, akkor is azzal kecsegtetnek bennünket, hogy április 12-én megkezdődhet a nyitás. Így működik az őrület fenntartása. Nagy a baj, de nem arról beszélnek, hogy mit kellene tennünk (és például hol vigyázzunk különösképpen, melyik városban, városrészben erősebb a fertőzöttség, hova ne menjünk?), hanem arról, hogy már megvan a nyitási terv, és majd kidolgozzák a védettségi előjogokat (?!).

És közben bedobják, hogy a pedagógusokat változatlanul nem oltják be soron kívül, de megszületett a KLIK terve arról, hogy „a pedagógusok saját eszközeit is ellenőrizhetnék a tankerületek”. Aham. Nehogy az legyen, hogy valaki őszintén megírja a véleményét a Facebook-on. Ez most a jelek szerint a járványvédekezés legfontosabb eleme Magyarországon. Miközben eddig hatvan tanár halt meg koronavírusban, az élők magánközleményeire lett hirtelen kíváncsi a magyar állam…

Miről is beszélnek ezek? Ezt kérdezzük egyre elcsigázottabban. (PP, Periszkóp Palotán, Rab László, 2021. március 25. – Nyitókép: semmelweis.hu, Kovács Attila)