A tavasz több mint 17 pillanata

Átlagos olvasási idő: 3 perc

Kerületünkben soha nem történik semmi sem. Politikusok szokták ezt mondogatni, és alvó kerületet emlegetnek, ahol elemészti az embert az unalom.

Ezért is teszünk arra kísérletet, hogy átnézzük, mi minden történt a XV. kerületben a maszkmentessé vált tavaszi időszakban.

Se szeri, se száma nem volt a kiállításoknak és a találkozásra alkalmas eseményeknek. A Pestújhelyi Közösségi Házban kezdődött a történet, Szabó Gábor szobrászművész kiállítását nézhette meg húsvét előtt a közönség. Szabó emblematikus alakja a környék művészvilágának, még emlékszünk arra a pillanatra, amikor idekerült jó félszázaddal ezelőtt Újpalotára. „Zajos és mozgalmas életet élt a (képzőművészeti) kör a hetvenes években, a modelleket a Képzőművészeti Főiskola modellbörzéjéről szereztük, én hoztam őket Palotára Trabanttal, és amikor kiszálltak, malacok visítoztak a falusias környezetben.”

– Emlékszem az első napokra – idézte fel korábbi riportunkban a ködös novemberi délutánt a szobrász. – (Nagy) Előd arra kért, hogy vegyem át a tennivalókat, szitált a köd, délután négykor sötétedett és fájt a fejem. Olyan volt a hangulat, mint egy régi cseh vagy lengyel ellenállási filmben, amiben a partizánok azon vitatkoznak, hogy hová ássák el a német őrvezetőt. Az óriási teremben néhány figura melegedett a kályha mellett.

Jó érzés volt most Szabó Gábort újra látni Pestújhelyen. Természetesen megtisztelték jelenlétükkel a régi barátok, köztük volt Nagy Előd is.

Részt vettünk faültetésen, jártunk társasjáték-börzén, a Költészet Napján pedig a szabadtéri kiállítás (ld. a Covid emléke!) pompás darabjaiban gyönyörködhettünk. A bölcsődei dolgozók köszöntése után beugrottunk a szavazófülkébe (Barkóczi Balázs lett Hajdu László utódja) és részt vettünk a Lehetséges jövők című workshopon. Akinek kedve volt hozzá, lezörgetett pár kilométert a Pólus Futónapon, a leglelkesebbek önkéntes szemétszemdésben jeleskedhettek. Festették a tojást húsvétra a gyerekek és az idősebbek is, amit lehetett, megörökítettünk. A lokálpatrióták emléktáblát avattak Kun Zsuzsa balettművész otthonának falán, a lelkes közösség pedig pingálni kezdett az Emlék-téren annak örömére, hogy a Budapesti Tavaszi Fesztivál számos rendezvénye a kerületbe költözik.

Köszöntöttük a pedagógusokat és Anyák Napján az édesanyákat, iszonyú csatákat vívtak a gyerekek a Régió Sakkversenyen, a Kozák téri közösségi házban Sportválasztón vettek részt számos generáció tagjai. Pestújhelyen bekukkanthattunk a Nagyi lakószobájába, május elsején pedig meghallgattuk a Hubay ifik reggeli sramliját, és elkezdtünk lakmározni a majális főzőversenyén.

Itt külön említést érdemelnek a bográcsok, egyet-kettőt lefotóztunk, Szabó Gáborék figyelmébe ajánljuk, mert egy-egy kaja úgy mutat, mintha képzőművészeti alkotás lenne.

Nem térünk ki külön a majális kavalkádjára, aki ott volt, emlékezhet rá, hogy milyen volt újra egymás nyakába borulni. Maszkot elvétve se láttunk, ami örömteli dolog.

Május elejére újra jutott egy szemétszedés, mert a jóból sosem elég.

Láthattuk közben Dugót (10-es mezben) búcsúzni. A REAC legismertebb gólvágója akasztotta szögre a stopliscipőt. Kiss Tamás 544 alkalommal lépett pályára, 136 gólt rúgott, ő az egyesület csúcstartója. Éveken át viselte a csapatkapitányi karszalagot.

Ha valamit kihagytunk volna, az azért van, mert nem volt energiánk mindenhová eljutni. Mellesleg jártunk a Dózsa gimiben is, ahol az 1972-ben végzett IV. B-sekkel futottunk össze. Ötvenéves érettségi találkozóra érkeztek a hölgyek és az urak. Találkoztunk egy 69 éves (görög-magyar) elsőválasztóval (riportunk itt olvasható), és örömmel láthattuk, amint a kerület legidősebb (95 éves) lakóját köszöntötték. Az úr aktív korában Kanadában élt és dolgozott egy farmon.

A képekkel azt akarjuk jelezni, milyen mozgalmas időszak után vagyunk. Unalmasnak ez a tavasz egyáltalán nem nevezhető. (PP, Periszkóp Palotán, Rab László, 2022. május 10. – Képek: Nagy Botond, Vargosz).