„A jazzben a szabadság fogott meg”

Átlagos olvasási idő: 2 perc

A Dallamok a kertben című programsorozat keretében augusztus 27-én a Pestújhelyi Közösségi Házba érkezik a tradicionális jazz egyik legismertebb hazai képviselője, az ArpiShow. A koncert apropóján a zenekar alapítójával, klarinétos-szaxofonosával, egyszersmind névadójával, Dennert Árpáddal beszélgettünk.

Mesélj kicsit az eddigi pályádról az olvasóinknak!

Ugye a szaxofonosok túlnyomó többsége úgy születik, hogy vagy klarinétos volt előtte, vagy fuvolista. Én az előbbi csoportba tartozom: márpedig ha egy klarinétost egyszer megfertőz a jazz, abból nagyon valószínűség szerint előbb-utóbb szaxofonos lesz. Ez még zeneiskolás koromban dőlt el Szegeden. Ott Molnár Gyula tanár úr indított rendszeresen egy dixie stúdió nevű kis kurzust, ahol a jazz iránt érdeklődő diákokat gyűjtötte össze. Amikor megtudtam, hogy ez létezik, egyből jelentkeztem. Ez tízéves koromban történt – és azóta az életem a jazz.

Fel tudod idézni, mi fogott meg a jazzben? Mi volt az ősélmény?

Nem tudom, mi fogott meg benne… Talán a szabadsága. Meg az a nagyon erős életigenlés, amely minden üteméből árad.

Ez az általad említett szabadság a jazz improvizatív vonásával függ össze?

Abszolút.

Az általad preferált tradicionális jazzben mennyire van ez jelen?

Teljesen. Csak ez a mai jazzhez képest egy egyszerűbb szókészlettel, egyszerűbb harmóniákkal operáló valami. Emiatt az átlag zenehallgató számára is jóval befogadhatóbb, mint mondjuk a free jazz. Nyilván ennek tudható be az is, hogy ezt a tradicionális műfajt sajnos sokan lenézik, holott nem biztos, hogy jók lennének benne. Ráadásul a jazznek is van egy fokozatossága, egy szerves fejlődési íve, amelyből a tradicionális jazzt nem lehet kihagyni. A jazz a 1900-as évek elején a ragtime-ból alakult ki, ami egy félig-meddig még klasszikus, de már könnyű zenei érzetű műfaj. Viszont még minden hangjában megkomponált. Tradicionális jazz-zenéről akkor beszélhetünk, mikor ez az improvizatív szabadság színre lép.

Az egyik interjúdban megkaptad, hogy „zenekarhalmozó” vagy. Ez még mindig igaz rád?

Igen, nem panaszkodhatom. (nevet) Hát van egyrészt a saját zenekarom, az ArpiShow – velünk találkozhatnak majd a kerületi lakosok is. 2017-ben alakultunk, egy régóta dédelgetett ötlet eredményeképp. Mi felvállaltan a tradicionális jazznek és a swingnek egy szuperül hallgatható, populáris, pozitív életérzést közvetítő elegyét játszó zenekar vagyunk. Egyébként az együttest nem egomániából neveztem el magamról: a banda a nevét tulajdonképpen a legendás klarinétosról, Artie Shaw-ról kapta, aki gyerekkori nagy példaképem volt. Innen jött a humoros ötlet, hogy ha már Artie, én meg Árpi vagyok, akkor miért ne játsszuk össze a kettőt? (nevet) Az együttesemen kívül nyolc éve játszom a Benkó Dixiland Band-ben, illetve tavaly év eleje óta a Modern Art Orchestrában. Utóbbi a zenekar tagjainak saját szerzeményeit játszó kortárs jazzművészeti együttes – ez már tehát egy inkább „kortársabb”, kísérletezőbb vonal. De játszom még többek között a Gramophonia Hot Jazz Orchestrában és a Szalóky Classic Jazz Band-ben is. Vannak még egyedi felkérések is, például a kiváló énekesnővel, Kozma Orsival – aki egyébként szintén kerületi lakos – is fel-feltűnök különféle formációkban,

Jó is, hogy mondod Kozma Orsit, mert rá szerettem volna még térni a kerülethez kapcsolódó viszonyodra. Ha jól, tudom te is helyi lakos vagy.

Igen, konkrétan itt lakom a szomszéd utcában. Én ugye Szegeden születtem, de már húsz éve itt, Pestújhelyen lakom. És itt is tervezek most már maradni, mert ez egy nagyon jó, teljesen zöld kertváros, a belváros elérhetősége pedig tökéletes. Mi kell még?

Mire számíthatnak olvasóink a koncerteteken?

Ugyanarra, mint bármelyik másik ArpiShow koncerten: egy igazi, jazzes-swinges, a 30-as éveket idéző, felhőtlen szórakozásra. És akinek megjön a kedve, még táncolhat is!

 

Locker Dávid

Comments are closed.