A kisgyermek tudja, hogy mit akar ajándékba, vagy legalábbis azt hiszi, hogy tudja. Nézi a tévécsatornák reklámhadjáratait, melyek szebbnél szebb játékokat kínálnak. A baj csak az, hogy ezek nagy részére egyáltalán nincs szüksége. Mivel azonban az óvodában a társának viszont van, és a tévében is látja, felébred a vágy, neki is kell ilyen. Pedig nincs is rá szüksége – állítja dr. Szakács Katalin klinikai szakpszichológus.
Lehet, hogy olyan kívánságot fogalmaz meg, amelyről a szülők azt gondolják, elviekben teljesíthető. És ha ehhez társul, hogy anyagilag is megengedhetik maguknak a megvételét, ez a tuti befutó, hiszen régóta vágyott dolog birtoklása nagyon nagy öröm.
Egy pár hónapos, egyéves gyermeknek olyan játékra van szüksége, amely az érzékszerveire hat. Legyen minél színesebb, legyen „tartása”, hangja, meg lehessen fogni.
Goethe szerint a legjobb játék az, amiből bármi lehet. Ezt az örök igazságot szem előtt tartva ezerszer érdemesebb egy egyszerű pöttyös labdát venni, mint egy felhúzhatós, önjáró, beszélő játékot. A kétéves már simán eljátszik a LEGO duplóval, ebből sem kell a speciális készlet, hiszen a sima elemekből bármit tud építeni, csak a képzelete szab határt.
Kisgyermekkorban az egyik legfontosabb az utánzás, így ebben az életszakaszban nagyon örülnek minden olyan játéknak, amely a felnőttek világát vagy munkáját képezi le. Nyerők azok az ajándékok is, amelyek megmozgatja fantáziájukat.
Végül, de nem utolsósorban, azt sosem szabad elfelejtenünk, hogy a szeretetet, a törődést, az odafigyelést nem lehet ajándékkal pótolni – hívja fel a figyelmet a szakember.
Comments are closed.