Rákospalota két pontján július 10-én megállt az idő. A Gábor Áron utca 24. és a Rákos út 58. előtt csillogó réztáblák kerültek a járdába: három név, három élet, három történet, amelyet a kerület közössége hozott vissza a feledésből.
A botlatókövek nem harsány emlékművek, mégis mélyebben hatnak, mint sok monumentális alkotás. A járdába simulva a mindennapi útvonalaink részévé válnak, minden lépésnél emlékeztetnek: valaki innen indult el, valaki itt élt, valakit innen hurcoltak el – és most újra jelen van.
A roma holokauszt fiatal áldozata
A Gábor Áron utcában elhelyezett kő Rostás Jánosnak, a roma holokauszt fiatal áldozatának állít emléket.
Kirschner Péter, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike) elnöke arról beszélt, hogy fontosak ezek az emlékpontok, hiszen a zsidó áldozatoknak, akiket haláltáborokban öltek meg és elhamvasztottak, nincs sírhelyük, pedig a hagyomány szerint mindenkit megilletne. Hozzátette, hogy a roma áldozatok esetében is hasonló a helyzet: „sokukat nem vitték el koncentrációs táborokba. A csendőrök egyszerűen kiterelték őket a falu szélére, majd az erdőben tömegsírokba lőtték – ezért az ő történetük még kevésbé maradt fenn. A botlatókövek lényege, hogy legyen egy hely, ahol az elhunytra a nevével, a születésével és a halálozásával emlékezünk. A városnak, a kerületnek visszaadjuk a polgárát, aki itt élt, dolgozott, családot alapított.”
A szavai különösen erősen hatottak, hiszen Rostás János életéről alig maradt fenn adat: 23 évesen innen hurcolták el, és soha nem tért vissza. Czuczu Tamás, a XV. kerületi és a Fővárosi Cigány Nemzetiségi Önkormányzat képviselője úgy fogalmazott: „nem tudjuk biztosan, hol végezték ki – de biztos, hogy innen vitték el.” Hozzátette: „ez az országban mindössze a második roma holokauszt‑emlékkő.”
A hiányzó történet súlya ott van minden szóban és rávilágít arra, milyen fontos a roma holokauszt (pharrajimos) emlékezete. A nemzetközi emléknapot augusztus 2-án tartják: 1944-ben ezen az éjszakán több mint 3000 roma nőt, gyermeket és idős embert gyilkoltak meg az auschwitz-birkenaui „cigány családi tábor” felszámolásakor. A pharrajimos során Európa-szerte mintegy félmillió roma és szinti származású ember vesztette életét – olyan szám, amelyet a történelem sokáig nem mondott ki elég hangosan.
A XV. kerület vezetése számára az emlékezés nem protokoll, hanem erkölcsi kötelesség. Erről Csernák János alpolgármester nyilatkozott a kerületi médiának: „a holokauszt olyan tragédia, amelyben nincs semmi, amire büszkék lehetnénk. Fájdalmas, hogy ezeknek a köveknek létjogosultságuk van, mégis szükség van rájuk: emlékeztetnek arra, milyen korszakokon mentünk keresztül.” Megjegyezte: idén már két helyszínen avattak botlatóköveket Rákospalotán, most pedig újabb három név került vissza a kerület térképére. „Ha újabb életutakat tárunk fel, azokat is megjelöljük” – nyomatékosította az alpolgármester.
Egy rákospalotai orvos családja
A Rákos úton dr. Mandl Henrik és felesége, Dach Margit neve került a járdára. A ház, amely előtt mostantól ott csillog a két réztábla, ma is áll – a szakrendelővel szemben –, és könnyű elképzelni, hogy valaha itt járt ki és be a rákospalotai orvos, aki a környék lakóit gyógyította.
A család történetére dr. Németh Péter, a Lokálpatrióták a XV. kerületért Egyesület tagja talált rá: „egy beszélgetés során meghallottam a Mandl Henrik nevet. Nem tudtam, hogy ez volt a háza, a rendelője. Elkezdtem kutatni, levéltárba járni, és egyszer csak összeállt a történet.”
A kutatás során régi dokumentumok, visszaemlékezések és egyházi iratok segítettek rekonstruálni a család életét. A botlatókő ötlete egy beszélgetésből indult, majd a Mazsike, az Újpesti Zsidó Hitközség, Újpest–Rákospalota Templomkörzet és a WIZO Hungary támogatásával valósult meg.
A botlatókövek „atyja”, Gunter Demnig a holokauszt áldozatainak állít emléket az Európa-szerte elhelyezett kövekkel. Az apró, rézborítású macskakövekre a deportáltak neve és sorsa kerül, hogy a meggyilkolt emberek visszakapják a nevüket, és az arra járók az emléktáblák olvasásakor fejet hajthassanak előttük. Ma már több mint százezer botlatókő hálózza be Európát – Portugáliától Lettországig. Demnig gondolata vált a mozgalom alapjává: „egy embert csak akkor felejtenek el végleg, ha a nevét is elfelejtik.”
A Mazsike honlapján interaktív térkép mutatja, hol találhatók botlatókövek Magyarországon. A hálózat évről évre bővül és egyre több településen válik a helyi emlékezet részévé.
A járdába illesztett kis réztáblák csendesek, mégis megszólítanak minden arra járót. A július 10-i esemény nem csupán megemlékezés volt, hanem visszaadás: neveknek, történeteknek, sorsoknak. Minden egyes kő azt üzeni: nem felejtünk.
Kutatás indult
A Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány hiánypótló kutatást indított a hazai zsidó másodgeneráció helyzetéről. A felmérés célja, hogy pontos képet adjon a transzgenerációs örökségről és segítsen a mindennapi igények támogatásában. A kutatás 2026 nyarán és őszén zajlik, kérdezőbiztosok bevonásával, személyes vagy online beszélgetések formájában. Az adatok anonim módon, összesítve kerülnek feldolgozásra. A Mazsök arra kéri azokat, akik szívesen részt vennének a felmérésben, hogy adják meg elérhetőségeiket ezen a linken keresztül, hogy a kérdezőbiztosok fel tudják venni velük a kapcsolatot.
Comments are closed.
