Valahogy engem mindig az erős karakterek vonzottak
Több színházban, meg egy éppen most futó Tv-sorozatban is játszik, könyves podcast műsora van. A közelmúltban mégis egy „privát akcióval” robbantotta fel a netet. A Hazatalálsz sorozat apropóján durva cikk jelent meg róla az Origóban. Nem hagyta, beleállt, saját facebook oldalán egy nagyon erős fotósorozattal válaszolt a cikkre, a testszégyenítő kommentekre. Magáért, a családjáért, sokakért, akik nem tudják, nem merik hallatni a hangjukat.
„Valahogy engem mindig az erős karakterek vonzottak” – mondja magáról. Gyerekkorától tudta, számára egyetlen út létezik. Tizenhárom évesen játszott először kőszínházban. A mai napig elvarázsolja, a legnagyobb öröm. Nem belebújik az egyes szerepekbe, hanem az adott karaktereket találja meg önmagában, magából építkezik. „Olyan közegben, ahol az ember megérzi, hogy elfogadják olyannak, amilyen, ahol engedik tévedni, hibázni, rossznak lenni, ahol egymásról le tudjuk venni ezeket a terheket, az nagyon biztonságos.” Számára Kaposvár – ott tanulta a színművészetet, majd hat évig a Csiky Gergely Színház tagja volt – jelentette ezt a biztonságot, a barátokat, a szakma tanulását. „Olyan mag, ami kiirthatatlan, nagyon vigyázok rá, hogy ne essen baja”.
S bár hat év után otthagyta Kaposvárt –irtózatosan nehezen lépte meg. „Úgy éreztem, ha kihúzom az ajtón a gurulós bőröndöt, felnőtt leszek”
S hogy mit jelent a szabadúszó lét? Bizonytalanságot, meg számos lehetőséget. Kipróbálni magát megannyi karakterben, monodrámában, vígjátékban és tragédiában, kisszínházban meg nagyszínpadon. „Minden szerepemtől tanulok valamit arról, hogyan lehetne jobban csinálni egy kicsit. A színháznak megvan az a varázsa, hogy olyan történeteket állít elénk, amik nagyon sűrítve tartalmazzák egy ember teljes élettörténetét.” –mondja. Grecsó Krisztián Vera c. regényét maga írta át, s alkalmazta színpadra. A Hannibál tanár úr c. drámát tíz év után most újra játssza.
„Én minden szerepemnek örülök. Az a gyermeki őszinte öröm, a játszás öröme, hogy színésznő leszek, bele van ragadva a lelkembe. Attól tudok boldog, elégedett színész lenni, hogy nem úgy állok hozzá, mi az a kevés, amivel meg kell elégednem, hanem hogy megint kaptam valamit.”
Comments are closed.
