„Nagyon kell szeretni a hidat, s akkor meg fogja mondani, hol fáj” – szólt az apai útravaló a hídmester életében
Az Alagútban nőtt fel – a hídmesteri szolgálati lakás ablakából minden nap megcsodálta a felkelő nap fényében úszó Lánchidat. Az Alagút, a mögötte lévő kert – gyerekkora játszóhelye volt. Kamaszkorára már minden porcikáját ismerte, meg azt is, milyen csodákat rejt a híd és a föld alatti világ.
A nyolcvanas évek underground kultúráját ő valóban föld alá vitte, a Lánchíd kamrájában – titokban – zenéltek a srácok, ide jártak próbálni az Európa Kiadó zenészei, itt alakult meg a jó nevű Spions zenekar.
És bár fiatalemberként már dolgozott a Szabadsághídon, hosszú ideig mégsem gondolta, hogy folytatja a családi hídmesteri hagyományt. Igaz, már a nagyapja is hídmester volt, apja a Lánchídra, édesanyja az Alagútra felügyelt. A nagybácsié lett a Margit- és a Szabadsághíd. Ő mégis képzőművész akart lenni és zenélni akart .A Pannónia Filmstúdióban – többek között Dargay Attila filmjeiben dolgozott előbb fázisrajzolóként, majd animátorként.
Édesapja betegsége, halála komoly döntés elé állította. Ma már nem bánja, hogy a hidat választotta. Talán, amikor először mondta ki, hogy „az én hidam” vált végérvényessé elköteleződés.
„A Szabadsághíd a fiatalságot, a Lánchíd az érett”, megérkezett fiatalembert jelentette. Mert a Lánchíd maga a csoda, már „a kora miatt is tekintélyparancsokló” – mondja. Minden apró szegecsét ismeri. „A Lánchíd kiemelt létesítmény, komoly napi felügyeletet kíván, hogy az ember időben észrevegye, ha baj van. Érezni kell a hidat, hogy elsőnek lássam meg, hol fáj” – mondja.
A híd rengeteg élményt és örök izgalmat is jelent. Szépsége a filmeseket is vonzza. Arra ébredni, hogy hajnalban Eddie Murphy egy kötélen lóg az ablakod előtt, az nem semmi.
Most a híd „alszik”, de a felújítás időszaka is rengeteg munkát ad a hídmesternek, sokszor kérik ki véleményét a felújítással kapcsolatban. Már alig várja, hogy a híd élete visszatérjen a régi kerékvágásba, a felújított hídon az elsők közt sétálhasson át.
S bár még hosszú ideig szeretné ő vigyázni, vágya, hogy a családi örökséget továbbadja. „Szeretném, ha a fiam, vagy a lányom, vagy mindketten a hidat választanák” – mondja.
Meg egyszer tényleg megírja a kettejük történetét.
Fazekas János hídmesterrel beszélgetünk
Comments are closed.