Kerületünkben soha nem történik semmi sem. Politikusok szokták ezt mondogatni, és alvó kerületet emlegetnek, ahol elemészti az embert az unalom.
Ezért is teszünk arra kísérletet, hogy átnézzük, mi minden történt a XV. kerületben a maszkmentessé vált tavaszi időszakban.
Se szeri, se száma nem volt a kiállításoknak és a találkozásra alkalmas eseményeknek. A Pestújhelyi Közösségi Házban kezdődött a történet, Szabó Gábor szobrászművész kiállítását nézhette meg húsvét előtt a közönség. Szabó emblematikus alakja a környék művészvilágának, még emlékszünk arra a pillanatra, amikor idekerült jó félszázaddal ezelőtt Újpalotára. „Zajos és mozgalmas életet élt a (képzőművészeti) kör a hetvenes években, a modelleket a Képzőművészeti Főiskola modellbörzéjéről szereztük, én hoztam őket Palotára Trabanttal, és amikor kiszálltak, malacok visítoztak a falusias környezetben.”
– Emlékszem az első napokra – idézte fel korábbi riportunkban a ködös novemberi délutánt a szobrász. – (Nagy) Előd arra kért, hogy vegyem át a tennivalókat, szitált a köd, délután négykor sötétedett és fájt a fejem. Olyan volt a hangulat, mint egy régi cseh vagy lengyel ellenállási filmben, amiben a partizánok azon vitatkoznak, hogy hová ássák el a német őrvezetőt. Az óriási teremben néhány figura melegedett a kályha mellett.
Jó érzés volt most Szabó Gábort újra látni Pestújhelyen. Természetesen megtisztelték jelenlétükkel a régi barátok, köztük volt Nagy Előd is.
Részt vettünk faültetésen, jártunk társasjáték-börzén, a Költészet Napján pedig a szabadtéri kiállítás (ld. a Covid emléke!) pompás darabjaiban gyönyörködhettünk. A bölcsődei dolgozók köszöntése után beugrottunk a szavazófülkébe (Barkóczi Balázs lett Hajdu László utódja) és részt vettünk a Lehetséges jövők című workshopon. Akinek kedve volt hozzá, lezörgetett pár kilométert a Pólus Futónapon, a leglelkesebbek önkéntes szemétszemdésben jeleskedhettek. Festették a tojást húsvétra a gyerekek és az idősebbek is, amit lehetett, megörökítettünk. A lokálpatrióták emléktáblát avattak Kun Zsuzsa balettművész otthonának falán, a lelkes közösség pedig pingálni kezdett az Emlék-téren annak örömére, hogy a Budapesti Tavaszi Fesztivál számos rendezvénye a kerületbe költözik.
Köszöntöttük a pedagógusokat és Anyák Napján az édesanyákat, iszonyú csatákat vívtak a gyerekek a Régió Sakkversenyen, a Kozák téri közösségi házban Sportválasztón vettek részt számos generáció tagjai. Pestújhelyen bekukkanthattunk a Nagyi lakószobájába, május elsején pedig meghallgattuk a Hubay ifik reggeli sramliját, és elkezdtünk lakmározni a majális főzőversenyén.
Itt külön említést érdemelnek a bográcsok, egyet-kettőt lefotóztunk, Szabó Gáborék figyelmébe ajánljuk, mert egy-egy kaja úgy mutat, mintha képzőművészeti alkotás lenne.
Nem térünk ki külön a majális kavalkádjára, aki ott volt, emlékezhet rá, hogy milyen volt újra egymás nyakába borulni. Maszkot elvétve se láttunk, ami örömteli dolog.
Május elejére újra jutott egy szemétszedés, mert a jóból sosem elég.
Láthattuk közben Dugót (10-es mezben) búcsúzni. A REAC legismertebb gólvágója akasztotta szögre a stopliscipőt. Kiss Tamás 544 alkalommal lépett pályára, 136 gólt rúgott, ő az egyesület csúcstartója. Éveken át viselte a csapatkapitányi karszalagot.
Ha valamit kihagytunk volna, az azért van, mert nem volt energiánk mindenhová eljutni. Mellesleg jártunk a Dózsa gimiben is, ahol az 1972-ben végzett IV. B-sekkel futottunk össze. Ötvenéves érettségi találkozóra érkeztek a hölgyek és az urak. Találkoztunk egy 69 éves (görög-magyar) elsőválasztóval (riportunk itt olvasható), és örömmel láthattuk, amint a kerület legidősebb (95 éves) lakóját köszöntötték. Az úr aktív korában Kanadában élt és dolgozott egy farmon.
A képekkel azt akarjuk jelezni, milyen mozgalmas időszak után vagyunk. Unalmasnak ez a tavasz egyáltalán nem nevezhető. (PP, Periszkóp Palotán, Rab László, 2022. május 10. – Képek: Nagy Botond, Vargosz).
Leave A Comment
You must be logged in to post a comment.