Újra itt a IV. B. ’72-ből

Egy érettségi találkozó pillanatképei

Hangulatos találkozóra érkeztek április 30-án a Dózsa György Gimnázium 1972-ben végzett B osztályának tanulói. Szomorú tény, de már öten hiányoztak a névsorból. Az öregdiákokat Pappné Lukács Ágnes, a mostani – időközben táncművészeti szakgimnáziummá avanzsált – intézmény vezetője fogadta. A hetvenes évek számos iskolai történetét felelevenítő diákjai gyakran emlegették a „tanyát”, a régi iskolaszárny épületét. Ám végül az új épület tantermében borultak egymás nyakába.

Az iskolapadban váltottunk szót többekkel. Itt azért már meg lehetett tudni, hogy a szorgos hétköznapok mellett azért jutott idő a bulizásra és a rokira is. Bagózni is csak eljártak a bátrabbak a nagyszünetekben a megfelelő rejtekhelyekre. Mégiscsak a szexuális forradalom gyermekei jöttek találkozóra. Többük már unokákkal és dédunokákkal is rendelkezik.

Benyikné Beregszászi-Nagy Edit voltaképp a mai főszervezők egyike. Pompás fotót vett elő a hősi időkből, amelyen Vass Györgyné Asztalos Katival látható. – A Dózsa felfogható afféle generációs iskolának is – mondta Edit –, többünk gyerekei is idejártak, éspedig azért, mert mi magunk is jól éreztük itt magunkat. Nem a deriválás miatt, más oka lehetett. (Az igazgatónő mesélte, hogy az utolsó Kerecsényi például nemrég ballagott. Ő volt az ötödik dózsás diák a családból.)

Asztalos Katinak köszönhető, hogy a IV. B-sek ma is tudnak egymásról, s nem veszítették el egymást az idő múlásával. Évekkel ezelőtt Messenger-csoportot hozott össze, ott kezdték egybeterelni a régi gárdát. A közösségi média jótéteményének köszönhetően szorosabbra fűzték a szálakat. Ezért történt, hogy sokan nem maradtak le az ötvenesről.

Czibik Mária a gimnázium befejezése után volt autóvezető-oktató, egy időben pedig könyvelő. Többen pedagógusok, mérnökök lettek a IV. B-ből, van köztük fodrász és közgazdász is. A hetvenes évek mondjuk megedzette a társaságot. Deményné Szente Éva óvodapedagógusként töltötte aktív éveit, itt kezdett dolgozni a kerületben, elkerült aztán a belügy ovijába, s végül Újpesten kötött ki. Az Aradi Óvodában dolgozott szakmai vezetőként, onnan ment végül nyugdíjba.

– Két gyerekem van, s két unokám, három éve meghalt a férjem. Ma is itt lakom a kerületben. Voltak a diákévek alatt a kemény tanulás mellett titkos attrakcióink is. A legjellemzőbb az volt, amikor kiruccantunk a vécébe bagózni, természetesen majdnem mindig lebuktunk. De azért a végén mégis rendes ember lett belőlünk – hangzott a derűs summázat.

Asztalos Kati belelapozott egy régi fotóalbumba is. Ballagási jelenetek láthatók rajta meg egy legendás dobogókői kirándulás 1970 szeptemberéből. És megvan a tablókép is, amelyen kicsit hosszú a hajuk a fiúknak. Na jó, a tanárok ugyanolyan szigorúak és komorak, mint bármilyen más időszak tablóképein szokás.

A IV. B. az iskolai összejövetel után testületileg átvonult egy sörházba, itt már jóval oldottabb hangulatban folytatódott a találkozó. Nyugodt, boldog nyugdíjas időszakot kívánunk valamennyi résztvevőnek!
*
Megpróbáljuk érzékeltetni, milyen is lehetett az a 72-es év. Mire Asztalos Katiék a matrózblúzukban bevonultak érettségizni, már nálunk is játszotta Komjáthy György a Csak fiataloknak! című rádióműsorban az év vinillemezét, az ifjúság pedig nyári estéken vad rángatózásba kezdett, amikor felhangoztak a Deep Purple tavasszal kiadott lemezének, a Machine Head-nek a dalai. A lemez minden idők legkeményebb albumai között tartják számon, a Ritchie Blackmore által komponált Smoke On The Water című szám felvezető dallamát pedig az „évezred riffjének” választották. E dallal idézzük meg a hetvenes éveket a IV. B-nek. Az 50 év az 50 év. Meg is kellett élni. (PP, Periszkóp Palotán, Rab László, 2022. május 3.)