Kis magyar országsirató

Megvolt a választás, a közös ellenzéki jelölt, Barkóczi Balázs durván ezer szavazattal nyert Pintér Gábor ellen a 12-es választókörzetben. Szoros lett a végére a verseny, Barkóczi 44,71 százalékot kapott, a Fidesz jelöltje 42,73-at (a Mi Hazánkos Takács András eredménye sem elenyésző, 4,94 százalék, s közel ennyi jutott a kutyapártos Steinmetz Alexnek is).

Az eredmény meglepő, mert két-három hete az volt a kérdés, hogy Barkóczi 70-30-ra vagy „csak” 60-40-re nyeri-e meg a választást. A Fidesz-KDNP ímmel-ámmal gyűjtötte az ajánlásokat, ezúttal már krumpliadományokra se futotta, Lehoczki Ádámék láthatólag elengedték a dolgot, az volt a levegőben, hogy nincs reális esélyük. A kerület lakosságának emlékezetében még ott élt a csúfos eredménnyel zárult önkormányzati választás ’19-ből, amikor a helyi Fidesz a költségvetés blokkolása miatt mind a 14 körzetben elbukta a választást. „A kerület jobbat érdemel” – ez volt akkor Pintér szlogenje. Az egyik plakátra valaki ráírta: „Nálad.”

Barkóczi meggyőző fölénnyel (80-20 arányban) nyerte az előválasztást a Momentum jelöltjével, Palocsai Bélával szemben, s az elmúlt hónapokban minden erejével azon volt, hogy cáfolja az ellene felhozott nem túl hatékony vádat; azt, hogy „idegenként” keveredett ide a XV. kerületbe Isaszegről. Barkóczit ellenfelei (és a háttérben ügyködő ellenlábasai, mert belőlük is akadtak azért szép számmal) úgy próbálták megingatni, hogy elővettek egy évtizedekkel ezelőtti iskolai történetet. Mindez hatástalannak bizonyult. Egy héttel a választás előtt ember nem volt a kerületben, aki azt jósolta volna, hogy a látványosan programtalan Pintér meg tudja majd szorongatni.

A végén mégis ez történt.

De nem azért, mert Pintéréknek lett volna valami közük ehhez a feltámadáshoz. A kamuhírekkel (fake news) és a háborús riadalmakkal trükköző Orbánnak annál inkább. Ettől lettek a végére olyan erősek Pintérék, hogy rekordszámú szavazatot kaptak. És persze besegített a szintén a Fidesz-központ által kreált, a politikához újfent kevés szálon, a lejáratáshoz viszont ezer szálon kapcsolódó „miniFeris”, eléggé oroszos negatív kampány is. Mellyel afféle szőnyegbombázást hajtottak végre az utolsó napokban. A helyben topogó, egyik választást a másik után elvesztő fideszesek őszinte örömére.

A másik probléma, hogy repedések keletkeztek az ellenzéki összefogás vékony falán is. Ezt jól lehetett látni az országos végeredmény megszületése utáni pillanatokban, amikor a Mindenki a Tizenötödikért-frakció egyes tagjai önfeledt gyurcsányozásba kezdtek. És itt meg kell állni egy szóra megint. Vannak az M15 soraiban olyan képviselők, akik 2019-ben jó érzékkel csatlakoztak a későbbi győztesekhez, s ünnepélyes keretek között masíroztak be a képviselő-testületbe. Utána viszont többször eljátszották a független helyi politikus szerepét. Nem nehéz megjósolni, de az elkövetkező időkben minden valószínűség szerint vékonyodni fog az együtt szavazó frakció. Lesznek ugyanis olyanok, akiket meg fognak kérni rá, hogy ha két csárdában szeretnének táncolni, akkor döntsék el, melyik színpadon akarnak szólózni. Az ugyanis nem megy, hogy ide is állunk, meg oda is. Barkóczi fáradozását többen hűvös kívülállással szemlélték, s némelyek abban voltak érdekeltek, hogy Pintérék erősödjenek vele szemben. A számítások az országos politika háborús csapkodásának következtében bejöttek. A DK által delegált képviselő győzött ugyan, de ezt csak saját magának és közvetlen segítő csapatának köszönheti. Az a politikai közösség, amely az ellenzéki összefogás révén erősödött meg az önkormányzati választásokon, nem állt be mögé teljes mellszélességgel. És akkor itt most nagyon finoman fogalmaztunk.

A választási őrületnek vége, megvan az eredmény, s olyan meglepő fordulatoknak vagyunk szemtanúi, hogy az új képviselő igen erős támogatottságot kapott a polgárosultabbnak kikiáltott Pestújhelyen, ám több bizonytalan körzet volt az eleve „baloldalinak” elkönyvelt Újpalotán. Majd ezen is érdemes lesz elgondolkodni. Beállt volna a DK a sokáig a polgárt favorizáló Fidesz helyére? És a tehetősebbek adták inkább a voksukat az ellenzéki összefogás emberére? A régi munkásosztálybeli szocdem utódszavazók pedig elindultak volna a szélsőjobbos nézetekkel operáló Fidesz irányába? Aggasztó kérdések, amelyekre hamarosan választ kaphatunk.

Volt azért olyan fejlemény, amelyre annak, aki politikával foglalkozik, mindenképpen figyelnie kell. Matlák Gábor alpolgármester jegyezte meg a csalódásokkal szembesülve az eredményvárón, hogy az ötven alattiaknak nincs meg az a képességük, hogy megkülönböztessék egymástól a hírt és a propagandát. Tudja ezt az oroszos kampányt vivő NER-elit is, voltaképp a legutolsó napokban ezt aknázta ki (megkockáztatom: ha nincs Orbánnak az ukrajnai riogatása, rezgett volna a Fidesz-léc). A hatvanéves választó úgy szocializálódott, hogy a hivatalos csatornák (újságok, tévé, rádió stb.) mellett Szabad Európát hallgatva jusson hozzá információmorzsákhoz, és mérlegeljen, ha dilemmája van. Ma ez gyökeresen más képet mutat. A közösségi felületek (YouTube, FaceBook, Instagram, TikTok stb.) készen és lezárva kínálják a világot, az van, ami van, a miértek és a hogyanok már nem számítanak. Csak az számít, hogy valami ki van mondva. Kialakultak ennek a közlésmódnak a hagyományai a helyi testületi üléseken is, Szalay Kornél Géza például egészen ügyesen alkalmazza. Nagy és hosszú doktorjogászi expozék hangoznak el részéről, melyek lényege a túloldal alkalmatlansága. Vitatkozni ugyanúgy nem lehet vele, mint Orbán Viktorral. Nincs ugyanis a posztmodern mondókának olyan megfogható szövedéke, amelynek logikai menetébe bele lehetne kapcsolódni.

Ide jutottunk. Az idei választás kérdése az volt, hogy demokráciát vagy diktatúrát akarunk-e. A választók az utóbbira voksoltak az országban. Dehogy akarnak demokráciát! Az nagyon fárasztó és felelősségteljes. Sokkal egyszerűbb, ha valaki megmondja helyettünk, hogy mi van.

Siratom ezért egy kicsit most ezt az országot. De nem hibáztatom, mert velem szemben mindig neki van igaza. Most is azt remélem, hogy sokkal bölcsebb és okosabb annál, mint amit az április 3-i formája mutatott. (PP, Periszkóp Palotán, Rab László, 2022. április 6. – Fotók: Vargosz, Csokonai Nonprofit Kft.)