Csak holnap utazom, a mai vonat marhákat nem szállít STOP

Az egyszeri marhakereskedő viccé formált táviratának szövege hangzott így, van belőle másik is. Ezt állítólag a BNV-ről sürgönyözte haza a tőzsér a kedves nejének. „Itt vagyunk a vásárban. Sok szép tehenet láttunk, csak te hiányzol.”

Április 30-án megszűnik a távirat. Ami olyan, mintha bejelentenénk, hogy holnaptól nem sütünk kenyeret.

Évszázadokon át használt találmány volt, a telegrammot a magyar nyelvújítás korában nevezték át sürgönnyé, csak később lett belőle távirat. Kellett hozzá a Posta, és persze az a technikai berendezés is, amivel az üzeneteket továbbították. A távírórendszereket 1837-ben kezdték kiépíteni, Morse, Cooke és Wheatstone nevéhez fűződött. Az elektromos távírókat 1850-ben kapcsolták hálózatba, a nagy tenger alatti kábeleket 1865-ben fektették le. Az addigi levelezés és galambposta helyett néhány óra alatt el lehetett juttatni az üzeneteket a célállomásra a földkerekség bármely pontjáról. Louis Figuier francia ismeretterjesztő így lelkendezett 1868-ban (egy évvel az osztrák-magyar kiegyezés után): „Sokáig csak szép álomnak látszott, mára azonban teljes mértékben megvalósult ez a csodálatos mű (az óceán két partját összekötő távírórendszer). Ma már olyan országok között is állandó elektromos összeköttetés áll fenn, amelyeket óriási távolságok és a tenger választanak el egymástól…”

Az amerikai Julian Hawthorne a 19. században felvázolta, hogy mi lesz 1993-ban(!). „Nemsokára elérjük azt a stádiumot, amelyben a földi emberek homogén népességet alkotnak, nem lesznek majd széttartó társadalmi, politikai és kereskedelmi érdekeik. A kapcsolattartás korlátlan lehetőségeinek hála közel olyan egységesek lesznek, akár egy család tagjai.”

Az író súlyosan tévedett. A távirat költséges volt, s nem lett a tömegek üzenetközvetítési módja. Azt csak az e-mail tudta megoldani (lásd lentebb, cikkünk végén).

Mit változtatott meg a távíró? Mindent. A Brit Birodalom azon a nyomvonalon erősödött meg, amelyen a hálózatokat kiépítették. A gyors információtovábbítás elősegítette a vasút és a hajózás fejlődését, megjelenhettek a tömeges és nagy újságok, amelyeket el lehetett látni frissb hírekkel. A hírügynökségek és az újságok megjelenése erősítette a képviseleti demokráciát. Miközben a nagy hálózatokon az információkat a hírügynökségek központosították. A légitávíró-vonalakat az állam ellenőrizte, politikai vagy katonai célokra használták. A villanytávíró rendszer kiépítése logikusabb volt. Európában az volt a bevett gyakorlat, hogy az állam megvette a magánkézben lévő hálózatot, és a táviratok továbbítását a postára bízta. (Az Egyesült Államokban a hálózat magánkézben maradt, a Western Union 1866-tól kezdte uralni a rendszert.)

A távírók révén továbbított gyorsabb hírek hozzásegítették az ügyeskedőket a meggazdagodáshoz (a Rotchildok hamarabb tudták meg a waterloo-i csata végkimenetelét, mint mások). De megjelent vele a manipuláció is. Alexandre Dumas a Monte Christo grófjában Danglars báró bukását egy hamis távíró-üzenettel köti össze.

Régen is volt kamu

Megjelent a távíróval a közvélemény befolyásolása is. 1871-ben például a nagy sajtóügynökségek megállapodtak a „világ felosztásáról”. A Reutersé lett a brit piac, Egyiptom, Törökország, Kína, a Havas ügynökségnek jutott Franciaország, Dél-Európa és Latin-Amerika, a Wolff Németországot, az Osztrák-Magyar Monarchiát, Skandináviát és a Balkánt uralta. A meghamisított távirat szerepet játszott Bismarck pályafutásában és abban is, hogy tömegek voltak képesek utcára vonulni egy-egy fals távirat szövegére. Az 1915-ös Zimmermann-távirat története azt igazolja, hogy milyen félrevezetésekre volt jó a távirat. Az angol titkosszolgálat elfogott egy német diplomáciai sürgönyt, mely az USA Mexikó felől tervezett megtámadásának tervét tartalmazta. A távirattal az volt a cél, hogy meggyőzzék az amerikai közvéleményt az európai hadba lépés szükségességéről. (In: A média története/tankonyvtar.hu).

A nagy távírórendszerek körüli üzleti csatározásokban az angolok, az amerikaiak, a franciák és a németek vettek részt, hatalmas pénzeket mozgósították a világ „behálózására”. A britek egészen addig megőrizték elsőségüket, amíg rendelkeztek a vezetékek gyártásához szükséges rézzel és a szigeteléshez guttaperkával. Az első világháború utáni időkben lett a zsinóros távközlés fő piaci ellenfele a rádiós távíró. Melynek kísérletei már az 1890-es években megkezdődtek. Julius Hertz a rádióhullámok létezését a karlsruhei egyetemen már 1887-ben bizonyította. Branly 1891-ben fogta fel „kohérerrel” Hertz jeleit, az antenna működési elvét azonban Popov tárta a világ elé. Amit aztán Marconi integrált, s Angliának kínálta fel szolgálatait. A nagyhatalmak ekkor még nem vették komolyan a rádióhullámokkal való játszadozást; megvalósíthatatlannak gondolták.

Aztán mégis a rádiókommunikáció győzedelmeskedett. A Siemens nyomta a hagyományos távírórendszert, a Telefunken meg a rádiósat. Marconit az amerikaiak kisöpörték az USA-ból, mert a csőd szélére sodorta a vezetékes távírórendszert működtető üzletembereket. Azok a sajtóügynökségek maradtak talpon, amelyek az új rendszert alkalmazták. Felívelt az Associated Press (AP) útja. Hódított a 17 kilós (!!!) belinográf, képeket továbbítottak vele rádiótávíró útján. 1924 a mérföldkő: az American Telephone Telegraph (ATT) négy és fél perc alatt küldött el egy fotót New Yorkból Clevelandbe.

Jött a telefon és az új kommunikáció: a hanggal továbbítható üzenet. A telefon és a rádiójelek vételére alkalmas hálózatok tovább gyorsították a világméretű üzengetést. A távirat népszerű és kényelmes közlésmód lett a nép alsóbb rétegei számára is. Meghonosodott a dísz- és a gyásztávirat. Az egymástól távol lévő családtagok könnyebben tudtak egymással érintkezni.
Hogy miért volt annyi STOP a táviratok szövegében? A mondatvégi pontot helyettesítette. A távírógépeken az angol ábécé 26 betűjét és még 10 számkaraktert használtak. Az írásjeleket szövegesen kellett megoldani.

Egy elhagyott villanyborotva és az email

Snitt. Most kicsit foglalkozzunk azzal, mi ingatta meg a táviratot annyira, hogy a végén kimúljon.

Az email a ludas a dologban (próbálták egy időben drótpostára fordítani, de nem ragadt meg). Alább az első ilyet idéznénk fel.

Az 1934-es születésű Leonard Kleinrock 1973-ban még nem sejtette, hogy nevét egyszer majd felvésik az internetes halhatatlanok falára. A Los Angeles-i kutató Angliában, Brightonban vett részt konferencián, egy kollégiumban szállt meg, és ott felejtette a villanyborotváját. Nem volt számára túl nagy veszteség, ám a számítógépek és a kezdetleges hálózat szakértője mégiscsak szerette volna visszakapni.

Kleinrock több kollégájával az ARPANET nevű, egyetemeket összekötő hálózatot fejlesztette, egy nappal a konferencia vége előtt repült haza az USA-ba, és arra gondolt, hátha talál még valakit, aki a brightoni koleszban időzik. Ez ma már nem lenne gond, mert cseten könnyen megtalálnánk az online felhasználókat, 1973-ban még bonyolultabb volt. „Kleinrock arra volt kíváncsi – írja Szűts Zoltán az internet hőskorát is feldolgozó könyvében –, hogy ki lehet éppen gép előtt angol idő szerint éjszaka háromkor. Tett egy próbát. A lakásában lévő terminálhoz ment, és begépelte: „where roberts”.

Pár perccel később Kleinrock kijelzőjén megjelent a válasz. Larry Roberts még Brightonban tartózkodott, ébren volt, éppen csatlakozott az ARPANET-re, a képernyőn megjelent a teletype-száma. Kleinrock őt kérte meg, hogy hozza vissza a villanyborotváját.

Ott vagy, Roberts? Ez volt tehát az első email-üzenet szövege az emberiség történetében. Nagyjából ugyanolyan jelentőségű lépés volt, mint mikor Armstrongék a Holdra léptek. (Larry Roberts 2018. december 26-án, 81 éves korában hunyt el, az internet egyik atyjának szokás nevezni.)

1973-ban magánközlemények továbbítására használta Kleinrock a dollármilliókból létrehozott hálózatot. De innen csak egy ugrásra volt az új adatátviteli szabvány, a TCP (Transport Control Protocol) és az IP (Internet Protocol) kialakítása, ezt a cikket is ezek segítségével tetszenek olvasni. A további részletektől eltekintünk. Az online folyamatok legújabb fejleményei azt mutatják, hogy ma már nem számít a gép, a telefon, a tablet, azaz maga az eszköz, már senkit sem érdekel, hogyan lehet nagy hálózati gócokat összekapcsolni, mert azokat időközben összekapcsolták.

Nagyjából ezért szűnik meg a távirat, béke poraira. Szép volt ez a vele eltöltött 150 év, és az a gyanúnk, hogy igaz is volt. (PP, Rab László, 2021. április 8. – Nyitókép: távírógép postatiszttel, forrás: birtok.elet.hu)