Bernece ’19: a szépségek völgye

Két óra alatt történt az egész. Kétszázhúszmillió forintos kárt okozott a hirtelen lezúduló eső, a Bernece patak melletti víztározó támfala nem bírta a nyomást, percek alatt szétporladt, az iszap és a víz elárasztotta a falu házainak egynegyedét. Az ezerlelkes kis falu lakói, akik javában készültek a ribizli- és a málnaszezonra, kormányzati segítséget kértek, kiutaltak végül nekik egy ötmilliós gyorssegélyt.

Mindenki egy képen: az első turnus

Nem most történt, ennek az idén éppen húsz éve. 1999 június első hetében döntött úgy a természet, hogy lenyeli a XV. kerületi önkormányzat táborát is, amelyet a Szokolyi-kúria előterében építettek. Szerencsére akkor, amikor a víztározó gátja átszakadt, nem tartózkodtak ott a táborban a gyerekek.

Az önkormányzat 1986-ban döntött úgy, hogy megvásárolja az egykori kúriát, és gyerekeknek, felnőtteknek alkalmas pihenőterületként fogja azt használni. Miután a sátrakat elvitte a víz, megépültek a télen is fűthető faházak, amelyek már ellenállnak a Hársas patak sodrásának is. 

A gyerekek megérzik

Ilyenekre gondoltam, amikor kacskaringózva megérkeztem az idei ifjúsági tábor első nyílt napjára. Mindig megcsodálom az egykori kúriatulaj kackiás bajszát, csodálattal tekintek Hajós Alfréd csapattársára, a golyólábú Szokolyi Alajosra (Alojz Sokojként anyakönyvezték), aki úgy futott az első olimpián Magyarország színeiben, s lett bronzérmes, hogy szögescipőjük akkor még csak az amerikaiaiknak volt.

A határ előtt elfordulok a falu felé. Közben látom, hogy szedik a málnát, a környékben érik a barack, az erdő, gondolom, tele van vargányával (amivel az a legnagyobb baj, hogy csak azok tudják hozzájuk az utat, akik ismerik a tinóru csodálatos gyökérkapcsolt szokásait). És akkor megérkezem.

Kell-e ennél csodálatosabb hely? A gyerekek nem foglalkoznak annyi marhasággal, mint ami az ember fejében Bernecebaráti kapcsán felgyülemlik, de akik először vannak itt, láthatják a többieken, hogy milyen jól érzik magukat, és akkor ez rájuk is átragad. Akkor is, ha románul beszélnek, és az első napon azt kérdezgetik, mi hogy van magyarul. Mert már a hargitai Maroshévíz magyar gyerekei mellett jönnek a román önkormányzat iskolájából is (Toplița, írjuk akkor fegyelmezetten románul, mert arra esküdtünk föl, hogy soha, semmilyen körülmények között nem tartjuk különbnek magunkat másoknál). Megérzik a gyerekek az itteni tábor nagy igazságait, hamar kiismerik a hely szellemét. Mindig ez dönti el, hogy valahol jól vagy rosszul érezzük-e magunkat.

Kellenek a jó programok, de ezzel a tótszentmártoni lányok az idén nagyon elégedettek voltak. Azt mondta egyikük, soha nem unatkoznak, a táborlakók pedig kedvesek. És a kakas is csak azokat idegesíti, akik szeret(né)nek sokáig aludni. 

Gála a nyílt napon

És akkor Marci, meg a többiek. A Gyermek és Ifjúsági Önkormányzat tagjai, tudjuk jól, masszív, kemény társulat, olyan ifik, akiken sok múlik, más nemigen tud történni egy ilyen táborban, mint amit ők elhatároznak (Balog Fruzsina táborvezető is csak annyit mond el nekik, hogy merre hány méter). Látom, hogy megy az idő, a megszokott arcok kicsit hiányoznak, keresek többeket a hófehér pólós népség soraiban azok közül, akik már nincsenek itt, mert kiöregedtek (igen, sajnos húsz felé araszolnak!). Évekkel ezelőtt még ők gardírozták a kicsiket, akik úgy csüggtek rajtuk, mint kiskutyák a nagyobb ebeken. De hát ilyen az élet, most Marciékon a sor.

Az, hogy a kísérőtanárok nem cserélődnek ilyen rohamosan, nem olyan nagy baj. Jó velük találkozni, és jó Major Melindától megkérdezni, hogy mi történt tavaly óta. Megtudom, hogy mindenki fiatalabb lett egy évvel! Meg hogy milyen verseny alakult ki otthon a gyerekek között. A tanév végéhez közeledve azt kérdezgetik: Tani, ugye, mehetek én is Bernecére?!

Megőrizték Bernecét

Ne feledjük, hogy az önkormányzataink a pénzszűke miatt felszámolták a külső telephelyeket, például túladtak a régi úttörőtáborokon, mert csak vitték a pénzt. A XV. kerület nem ezt csinálta. Megőrizte Bernecét (mert a gyerekek is csak így hívják), éspedig kifejezetten azzal a céllal, hogy a gyerekek nyári táborozásába besegítsen a kerület a szülőknek. Mindenkinek azt tanácsolnám, nézzen szét a szabadpiacon, üsse be a nyári tábor szavakat a keresőbe, és kapaszkodjon meg, amikor a térítési díj részhez ér. Ennek fényében is érdemes megbecsülni az olyan táborozási lehetőséget, mint a bernecei.

A nyílt nap megvolt, költségvetés ugyan nincs, tábor szerencsére mégis van. A gyerekek felhőtlenül örülhetnek annak, hogy a kerületnek vannak testvérvárosai Erdélyben, Horvátországban, Szlovákiában. Bernece egy kicsit a kerület meghosszabbítása is. Mintha még annál is nagyobb lenne, amekkora, messzebbre érnek a csápjai. Közben nem a saját köldökét nézegeti, mert szerencsére vannak kapcsolatai a külvilággal. A külvilág pedig ugyanolyan kíváncsisággal figyel rá, mint ahogy a 15ker is szeret ellátni a saját problémái, gondjai fölött.

Jó táborozást, szép nyarat mindenkinek! (PP, Rab László, 2019. július 8.)