Xanax az Újpalotai Napokon

Egy pohár 400, a korsó sör 500 forintba került (nagyjából százszor annyiba, mint az elsőn), nem volt medvetáncoltatás, mint 1978-ban, a Piramis (és a Neoton) zenekar helyett most az egykori Első Emelet töredéke, az Emelet lépett föl, sok civil és gyerek jött el, este viszont a még mindig irgalmatlanul nagy hőségben tűzijátékkal fejezték be a szervezők. Ezzel ért véget a huszonhetedszer megtartott Újpalotai Napok. Ami most költségvetési megfontolásokból egynaposra karcsúsodott, de ha a napközbeni hőséget számításba vesszük, nem is olyan nagy baj, hogy nem kell vasárnap napszúrással folytatni.

Arról nem beszélve, hogy két adag kolbászért, egy közepes hekkért meg két sörért 6800 forintot fizetett mellettünk egy házaspár. Nem volt velük gyerek, így nem kellett többezer forintos lufit venniük. Nem olyan olcsó szórakozás ám elmenni az újpalotai Fő térre!

A koradélutáni órákig bírtuk szusszal. Örültünk a színpadra lépő gyerekeknek, a Szilas és az ÉNÓ táncosainak. Kis videoösszeállításunk a blog csatornájában található.

Kicsit hiányoltuk a Sződliget utcai csomópontos pacsirtákat, és összerándultunk, amikor a nagylányok modern táncainak zenei aláfestését meghallottuk. Erősen jogdíjas történetek ezek, nem nagyon lehet a nyilvánosság számára felvételeket készíteni róluk, mert a közösségi oldalak robot-adminjai hamar kiszúrják a világ más tájain dollármilliókat fialó muzsikákat, mi pedig nem szeretjük, amikor a csóró videóinkat tiltani kezdik. Ez az oka annak, hogy tíz másodperc után általában visszavonulót fújunk. A YouTube-gyanús tánckreatúrákról most ne szóljunk, nem szeretnénk senkinek a kedvét szegni.

Tánc a köbön

A nagy hőség megviselte az állig begombolkozó Szilas táncosait is. A műsorközlő a fellépés előtt elmondta, milyen sok országos versenyen és tévéműsorban értek el sikereket a táncosok. Ami dicséretes, de nem ez a lényeg (az iskolák is hajlamosak arra, hogy egy-egy tehetségesebb diákjuk jó eredményeire alapozva ítélik meg az iskola oktatási teljesítményét). Az a fontos, hogy a táncegyüttes valamennyi tagja egyenrangú partnerként vegyen részt a produkcióban. Ha felborul az egyensúly, abból vannak mindig a bajok.

Az ÉNÓ tánccsoportja

Nagyon megejtő volt viszont az Értelmi Fogyatékosok Napközi Otthonának táncos produkciója. A fellépésre készült különleges ruhákat megcsodáltuk magunk is.

Megjelent aztán egy figura a vadászgörényével (a videóban is feltűnik), ami fokozta a retróízt, a tarka lovakkal fölszerelt sergő nemzeti színű zászlókkal lett földíszítve, lehetett az alkalmi búcsúban kapni Xanaxot is (a körkörös cukorkanyalókát nevezzük jobb híján így), és nem működött ugyan a díszkút, de mellette vízpárakapun lehetett átbattyogni. Mindösszesen az ÚN ma már egészen más karakterű rendezvény, mint a hőskorban lehetett (Bergman-filmet is vetítettek hajdanán, ami most elképzelhetetlen volna), benne vannak a kutyások is, akik színt visznek a hagyományosabb kulturális programokba.

A fanyalgók úgyis azt fogják mondani, nem olyan már, mint régen volt. Ami igaz. Nem feltétlenül a kerületi költségvetés elmaradása az oka a fékezett habzásnak, de az is minden bizonnyal belejátszott.

Mindegy. Aki jobbat tud, találjon ki és csináljon jobbat. (PP, Rab László, 2019. június 16.)

Letölthető képeink a napról itt: