Légy az icipici párocskám

Most jöttünk a falvédő kiállításról. Egészen pontosan a Jungvirthné  Bús Erzsébet gyűjteményéből válogatott falvédő seregszemléről, amelyet a Pestújhelyi Közösségi Házban pénteken este Parti Nagy Lajos költő, író nyitott meg. Parti Nagy említést tett a kollektivizmus évtizedeinek hányatott sorsú néprajzosáról, Kovács Ákosról, aki a hatvani múzeumban próbálkozott egykor a kispolgári, paraszti kultúra sajátos eszközökkel történő bemutatására, de sokszor falakba ütközött. A falvédőkről például az volt a pártállami direktíva, hogy az giccses csökevény, nem passzol a szocializmus ideáljaihoz.

Ki is mentek a divatból a hatvanas években, a nép a falvédőt a sorsára hagyta. De nem politikai okok miatt, hanem bizonyára azért, mert a konyhában megjelent a csempe, ami immár jobban védte a falat, mint azelőtt hosszú évtizedeken át a hímzett textília.

A falvédődivat német nyelvterületről szivárgott be hozzánk a 19. század utolsó harmadában, amikor megjelentek a fedett sparherdek, nem volt már füst a konyhában, a tiszta falakra szívesen tették a háziasszonyok az egyszerű bölcsességeket és álmokat megfogalmazó textíliákat. Nem kellett sokat varrni, csak megvették az előnyomott sablont a vásárban, és otthon elkészítették a keresztszemes kézimunkát.

A legjobb, ha átadjuk a szót a gyűjtemény gazdájának, a dunántúli (vigántpetendi, aztán pedig tatai) kötődésű Jungvirthné Bús Erzsébetnek, aki jó húsz éve foglalkozik behatóan a kispolgári kultúra e fontos tárgyaival.

Jungvirthné Bús Erzsébet és Parti Nagy Lajos

Kék vagy piros mintával varrták, egy időben megjelentek a színesek, de azok nem terjedtek el a paraszti konyhákban. A feliratok egyszerűek voltak, vallási vagy házassági motívumokat hordoztak, az író Parti Nagy Lajos különös jelentőséget tulajdonít a helyesírási hibáknak is, hiszen a falvédőkön a központozás (a vesszőkkel való tagolás) nemigen volt szokásban, és egy-egy nagyobb hiba sem zavart senkit sem. 

Parti Nagy fölolvasta korábban írott tárcáját, mely a falvédők világában való elmélyülésről adott tanúbizonyságot, a Csók Adorjánné falvédője című opuszt elhelyeztük YouTube-csatornánkon, itt nézhető-hallgatható meg.

Végezetül csak azt kellene megmondanunk, honnan származik a szólás: Nem most jöttem le a falvédőről. Nos, a pontos eredet nem kinyomozható, valami olyat jelent, hogy a beszélő egyáltalán nem olyan lüke, mint amit gondolnak róla. Nagyjából ugyanazt jelenti (forrás Kálmán László nyelvész), mint ez: Nem most jöttem a hathuszassal. Vagy: Ne nézz madárnak! Aki a falvédőre utalt, azt mondhatta ki vele, ne nézzék olyan ártatlannak, tájékozatlannak, mint a falvédőn lévő giccses és hamvasan ártatlan szereplők. Ha nagyon rafináltak volnánk, úgy is mondhatnánk, hogy nem a falvédőről tanultuk az életet. A Nem most jöttem le a falvédőről humora sokkal kifejezőbb.

A kiállításhoz gratulálunk, nagyszerű ötlet, különösképp élveztük. (PP, Rab László, 2019. március 9.)

Zenés mustra a falvédőkről