Könyv a protestáns közösségekről

Ünnepi bemutatón jártunk, Mihályi Zoltán templomos opusza után a Lokálpatrióták a XV. kerületért Egyesület gondozásában, az önkormányzat támogatásával megjelent A XV. kerületben működő Protestáns Egyházi Közösségek története című reprezentatív könyv.  A városháza dísztermében erőteljes érdeklődés övezte az igényes és szép helytörténeti jelentőségű munka világra jöttét. A Hubay Ifjúsági Zenekar ütősei gondoskodtak a modern hangvételről, a kerület újabb gyöngyszemét pedig többen meleg szavakkal méltatták.

– A könyv alkalmas arra, hogy becsaljuk az embereket a templomokba – mondta köszöntőjében Hajdu László. – Nem csak egyszer, hanem rendszeresen. E könyvnek nem csak oda kell kerülnie otthon a polcra, az is jó lenne, ha sokan elolvasnák. Több éve ügyködünk a Lokálpatrióták Egyesületével, nem nagyokat toppantunk, szép csöndben dolgozunk – tette hozzá a polgármester. – Mindenféle más és más iskolázottságú, valamelyik felekezethez tartozó és világi személy is részt vállal benne.

A fő szabály, hogy az egyesületnek az lehessen tagja, aki szereti ezt a mi kerületünket.

– Mindaz, ami a múltban, a jelenben és hitünk szerint a jövendőben történik az egyházközségeken belül, azért Istené a dicsőség – mondta a könyvbemutatón Hekli Katalin Rákospalota-óvárosi református lelkész, aki evangélikus kollégája, a pestújhelyi Szabó András társaságában méltatta a lokálpatrióták vállalkozását. Közte azt, hogy már 1604-ben említik egy korabeli dokumentumban, hogy Palotán református közösség működik.

– A reformáció olyan progresszív eszmeáramlat, mely az egyetemes történelem része – felelte érdeklődésünkre a könyv mentora, a lokálpatrióta egyesületi elnök, Dr. Németh Péter. – A bevezetőben kifejtettük, hogy elősegítette a nemzetté válás folyamatát, a nemzeti nyelv erősítését, a polgárosodás kiteljesedését. Az is fontos, hogy a kerületi protestáns egyházi közösségeink – nem lebecsülve ezzel a katolikusokat – a legrégebbi kisebb közösségek közé tartoznak. Tanító-nevelő feladataik, a mindennapi életet alakító szerepük mellett a XVII. századtól karitatív tevékenységük is elismerésre méltó.

Az is cél volt, tette hozzá az elnök, hogy a könyvben az egyházi közösségek jelentős személyiségeinek is emléket állítsanak. Ezen túlmenően pedig szemléltetni akarták a felekezetek  örömeit, gondjait, tevékenységük változását, alakulását. Az írásos anyagok és a képek reprezentálják a közösségek gazdag történelmi örökségét, és a napjainkban folyó sokrétű tevékenységét. 

A könyvbemutató idején színes tablókon mutatták be a Reformáció 500. évfordulójára megjelent bélyegeket a világ minden tájáról. (PP, Rab László, 2017. december)