A nagy Alzheimer-menet

„Szarul vagyok. A feleségem is szarul van. Látszólag anyám van jól egyedül…pedig alzheimeres. Ő nem szenved. Csak csinálja az őrületeket.”

Így kezdődik Horváth Szilveszter és Petrovics Zsuzsa könyve, az Alzheimer nyavalya, melyet szépszámú közönség előtt mutattak be szerdán este a Csokonai Művelődési Házban. Az idézett részlet a Bevezetés a bolondok házába alcímet viseli, az egykori humorista keserű iróniával mutatta be saját drámájukat édesanyja fokozatos elhomályosulásáról. A házastárs szerzőpáros kendőzetlen őszinteséggel írta meg jó stílusú könyvét „az új népbetegségről”. Dr. Egervári Ágnes, a Szociális Klaszter Egyesület elnöke fogalmazott így, hozzátéve, hogy ez a „demokratikus” kór nem tesz különbséget gazdag és szegény között, és egyáltalán nem nézi a bőrszínt sem.

A kötet megjelenését támogatta a képviselő-testület. A bemutatón Hajdu László polgármester arról számolt be, hogy családilag volt érintett, az apósát négy éven át gondozniuk kellett. Eddig tartott a küzdelem (ami átlagban 8-10 éven át is eltart), a hozzátartozók szeme előtt épült le az az ember, aki oly sok szakkönyvet írt életében. – Emlékszem rá – mondta Hajdu -, hogy egy percre sem lehetett magára hagyni, zárni kellett az erkélyt, a kaput, és az apósom egy évvel a halála előtt azt kérdezte tőlem: Maga kicsoda? Kilencvenkét éves korában ment el, 88 évig nem volt semmi problémája. Akinek nincs demens hozzátartozója, és nem látja mindezt közelről, el sem tudja képzelni, mi ez valójában. Sajnos emberek vagyunk, és elhasználódunk – mondta, és hozzátette, nem luxuskiadás a modern gondozói hálózatra szánt költség.

Az Alzheimer-kór az agy lassú elhalása, hatvanöt éves kor fölött minden tizedik embertársunk érintett benne. A hippocampusban kezdődnek a bajok, legelőször az emlékek törlődnek, a kór, amelynek megfékezése mai tudásunk szerint nem lehetséges, utána terjed tovább a nyelvi feldolgozás központjába, ezért sérül később a logikus gondolkodás. A tapasztalatok szerint az érzelmek „bírják” a legtovább. Az orvos hozzászólók azt hangsúlyozták, hogy erre van a legnagyobb szükségük az idős embereknek. A szeretetteljes gondozás elvét hangsúlyozta Dr. Menyhárt Miklós is, aki franciaországi tapasztalatait felhasználva hozta létre az első Alzheimer Cafét az országban. Újpalotán is otthonra talált ez a kezdeményezés.

„A feleségemmel megfogadtuk még egy évvel ezelőtt, hogy megpróbáljuk túlélni anyámat és az Alzheimerét, valamint, hogy mi nem őrülünk bele. Elég nehéz tartani a fogadalmat.”

Horváth Szilveszter, aki kíméletlen őszinteséggel beszélt a könyvben saját egykori alkoholfüggőségéről is, köszönetet mondott a hét éve megjelent könyv újbóli felkarolásáért a kerületnek és személyesen Németh Angéla alpolgármesternek. Azt is elmondta, hogy a 60+ programot és az Alzheimer Cafét propagáló mentálhigiénikus, Jobbágy Mária szerkesztőként volt motorja a bővített kiadásnak. A szerző terápiás célú meditációs részt is elhelyezett a könyvben mindazoknak, akik idős hozzátartozóikat gondozzák, és olykor elfelejtenek örülni a szép pillanatoknak, pedig azokra igen nagy szükség van. A bemutatón az Öröm című rövid fejezetet olvasta fel. – Negyvenmillió alzheimeresről tudunk a világban – mondta Horváth Szilveszter -, négymillióval többen vannak, mint az AIDS-ben szenvedők. Ez lesz a XXI. század világjárványa.

A kötetet a kiadást is gondozó Csokonai Művelődési Házban lehet megvásárolni. (PP)