Néhány nappal a tokiói olimpia rajtja előtt egyedi, magyar olimpiatörténeti kiállítás nyílt a Millenárison. A Világraszóló Bajnokaink című rendezvény a Millenáris Üvegcsarnokában október 10-ig várja a látogatókat.
A tárlat több mint 300 ikonikus tárgyat mutat be – többek között a tragikus hirtelenséggel, fiatalon elhunyt, kétszeres olimpiai bajnok kenus, Kolonics György hajóját is –, illetve 71 aranyérmet, zászlókat, diplomákat, a győzelmekhez kapcsolódó személyes tárgyakat, sporteszközöket, amelyek egyszerre egy térben még soha nem voltak láthatók.
A kiállítás célja, hogy több generációt szólítson meg, illetve, hogy felhívja a figyelmet a sport szeretetére és a közösség összetartó erejére. A szervezők a Millenáris Bajnokok Parkja programsorozat keretében sportágválasztót, sportolási lehetőségeket és kulturális élményeket is biztosítanak az érdeklődőknek.
A júliusi megnyitón nemcsak különleges tárgyakkal, hanem magukkal a legendákkal is találkozhattunk a Millenárison. Olyan kiválóságoknak lehetett személyesen is gratulálni, mint a világ legidősebb olimpiai bajnokának, a 101 esztendős Keleti Ágnesnek, vagy éppen a hazai és nemzetközi sporttörténelem kiemelkedő alakjainak, mint az öttusázó Balczó Andrásnak, az ökölvívó Gedó Györgynek, a tornász Berki Kirsztiánnak, a vívó Rejtő Ildikónak, a birkózó Varga Istvánnak, az úszó Risztov Évának, a kajakozó Szabó Gabriellának, a vízilabdázó Vári Attilának.
A vitrineket alaposan megnézve több kerületi hőstörténetet is felidézhettünk. Például a párbajtőrvívó Kulcsár Győző 1964-es, 1968-as és 1972-es olimpiai sikereit, vagy a futballkapus Fatér Károly 1968-as nagy védéseit. Velük élőben már nem találkozhattunk, de két kerületi kötődésű sportoló ott volt az eseményen. Szekeres Pál Rákospalotán nőtt fel, és a Dózsa György Gimnáziumban érettségizett. Innen indult a vívókarrierje, amely az 1988-as szöuli bronzérmet követően egy szörnyű baleset következtében majdnem léket kapott. A kiváló vívó azonban a kerekesszékben ülve is képes volt megmutatni emberi nagyságát. 1992 és 2008 között három aranyat, két ezüstöt és egy bronzot nyert a paralimpiai játékokon. Ezzel ő a világon az egyedüli sportoló, aki az épek, a sérültek olimpiáján is érmet tudott szerezni. Ő ugyan nem lakik már a kerületben, de cukrász nagyapjának köszönhetően így is szép emlékeket őriz Palotáról.
A másik vívó, Csongrádi László azonban mind a mai napig Rákospalota lakója. Csongi nagy olimpiája az 1988-as szöuli volt, ahol a magyar férfi kardcsapat tartalékjaként főszereplővé lépett elő. Előbb a negyeddöntőben a lengyelek ellen, majd a szovjetek elleni fináléban vette hátára a csapatot, és cipelte el a társait egészen az aranyéremig. Igaz, a győztes találatot nem ő, hanem Gedővári Imre vitte be, de azon az olimpián nem a csapat húzóemberei, Gedővári, Nébald György vagy Szabó Bence, hanem Csongrádi volt a vezér. Ilyen és ehhez hasonló történeteket ismerhetnek meg az érdeklődők a Millenárison, akik, ha élőben nem is, de a bejátszások segítségével még a nagy bajnokokkal is találkozhatnak.
Comments are closed.