A Rákospalotai Múzeum kertjében falusi disznótorral, élő népzenével, kézműves foglalkozásokkal és rendhagyó tárlatvezetéssel várták február 10-én az érdeklődőket. A disznóölés időszakát régen nagy ünnepnek tartották, melyet általában novembertől február végéig tartott. Az idősebbek beszélt lapunknak arról, hogy mit jelentett számukra ez a hagyomány.
Aranka néni nyolcgyerekes családból származik, mint mondja a ház körüli teendőknél mindenkinek meg volt a maga dolga. Nem volt ez másként a disznóölések alkalmával sem. A lányok már előző napokban előkészültek, foghagymát aprítottak, a véres hurkához szárított zsemlét daraboltak és a rizst, valamint az árpát is megtisztították. A családban nagy izgalommal várták mindig a disznótort, ilyenkor nemcsak a távolabbi rokonok, hanem szomszédok és barátok is összegyűltek.
Kölcsönösen segítették egymást. Sőt, külön becsben tartották a derék disznóölőket és késeiket, akik több vágásnál is szorgoskodtak. Általában kora hajnalban malacvisítással kezdődött a dolgos mulatság. Régen még égő szénával perzselték le a disznó szőrét, később már előkerültek a gázzal működő kellékek is.
-A reggeli nálunk véres tojásrántotta volt és persze egy kis szíverősítő, hogy jobban menjen a munka – mondta Aranka néni. A feldolgozásnál egymás keze alá dolgoztak, a nők beleket tisztítottak a hurkához, kolbászhoz. A férfiak pedig a húsokat, csontos részeket darabolták fel. Bizony ma már a régi eszközöket, hurkatöltőket talán fel sem ismernék a fiatalok. Katlanban forrt a víz, nagy üstben sütötték a zsíros szalonnából készült tepertőket. Estére gazdag húsleves, töltött káposzta és az elmaradhatatlan hurka, kolbász került az asztalra. De a jó házi pálinka és bor, valamint az édes sütemények sem maradtak el. A nap pedig gyakran énekléssel ért véget.
Aranka néni arra is kitért, hogy ilyenkor a család éléskamrája egész évre megtelt. Mivel hűtőszekrénye régen senkinek sem volt, sóval és füstöléssel, lesütve és zsírral leöntve tették el a húsokat hosszabb időre. Sőt, egyesek az udvarukon ásott mély gödörbe rakták, hiszen a téli fagyok jól konzerválták. Mindemellett szokás volt a környéken élőknek kis kóstolót vinni, aminek a gyerekek örültek legjobban, hiszen hurkapénzt kaptak borravalóként a kedves gesztusért.
Comments are closed.
