Turzán József 1977. szeptember 1-jén kezdte a mentőápolói pályafutását. Az első állomáshelye a Rákospalotai Mentőállomás volt, ami az elmúlt negyven évben a második otthonává vált. A mentőállomáson (Őrjárat utca 1-5.) július 8-án reggel 9 és délután 2 óra között nyílt napot tartanak.
– Miért lett mentőápoló?
– Mert mentőtiszt nem lehettem. És ez nem vicc, nagyon is komoly. Az egészségügyi érettségi után az orvosira mentem volna, ám a családi múltam miatt – az édesapám görögkatolikus lelkész volt – azt a tanácsot kaptam az osztályfőnökömtől, hogy ne is próbálkozzak a jelentkezéssel. A mentőzést a középiskolai szakmai gyakorlatokon már kipróbáltam, és nagyon megtetszett, így mentőápolóként kezdtem el dolgozni.
Fotók: XV Média, Vargosz
– És miért pont Rákospalotán?
– Mert a gyakorlati időmet itt töltöttem, és beleszerettem a helybe és a kollektívába. A Mentő utcai állomásnak sajátos bája és hangulata volt. Az Őrjárat utcában pedig már kifogástalan körülmények között dolgozhatunk.
– A negyven év alatt egyszer sem gondolt arra, hogy más hivatás után néz?
– Elmesélem az első munkanapomat. Előbb egy csecsemőhalál miatt riasztottak bennünket, és sajnos már nem tudtunk segíteni a csöppségen. Majd ugyanazon a napon egy szülést kellett levezetnünk. Ez a kettősség jól jellemzi ezt a szakmát. Bevallom, az elején úgy gondoltam, hogy a stresszt csak maximum 45 éves koromig fogom bírni, ám ezt bőven túlteljesítettem. Most már innen mennék nyugdíjba.
– Mi a dolga a mentőápolónak?
– A mentőkocsin ő a mentőegység vezetője, ami komoly felelősséggel jár. De nemcsak a betegellátásra, hanem a felszerelés állapotára, a hiányzó dolgok pótlására is nagy hangsúlyt kell helyeznie. Ugyanakkor a mentés mindig csapatmunka, amiben a gépkocsivezetőnek, a mentőápolónak, a mentőtisztnek, illetve mentőorvosnak is megvan a saját és a közös feladata.
– Nekem ez a második otthonom, nagyon szeretek itt dolgozni, imádom a társaságot, és nagyon inspirál, hogy segíteni tudok az embereken.
Comments are closed.
