Nagyszüleinknek nehéz volt elfogadni a televízió előtt tátott szájjal hosszú ideig üldögélő gyermekeket. A mi generációnk óvná-védené a kicsiket a számítógép és mobiltelefon bűvkörétől.
„Gyakran látjuk az intézményünkben is, amikor a kicsik a váróteremben boldogan nyomogatják a gombokat anyjuk okostelefonján, és nincs tovább gondja a szülőnek a várakozást nehezen viselő, türelmetlenkedő csemetével” – magyarázta Becskeháziné Czenki Valéria klinikai szakpszichológus, a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat XV. kerületi Tagintézményének munkatársa.
Fotó: XV Média, Nagy Botond
A szakember azt is elmondta, hogy a foglalkozásaikon sokszor elhangzik az óhaj, mennyire szeretne telefont a kisiskolás. A leggyakoribb érv az, hogy már az osztálytársa is kapott, ezért ő is szeretne. Nincs könnyű helyzetben a szülő, ha le akarja beszélni erről a gyermeket. A mérlegelés ebben az esetben is kulcs a helyzet megoldásához – tanácsolja a szakpszichológus. Véleménye szerint olyan kérdéseket fontos tisztázni, mint például, milyen célt szolgál az eszköz a gyermek kezében? Ha már megvettük, mennyi ideig és mire használja a gyermekünk? Miért és mikor is lenne rá szüksége?
A kicsi valószínűleg szívesen játszik a letöltött játékokkal, viszont a szülőnek nem árt felkészülniük, hogy nem lesz könnyű ebből a mozgásszegény helyzetből kimozdítani, aktivitásra buzdítani csemetéjüket. A szakember azonban arra is kitért, hogy a mobiltelefon – mint bármelyik eszköz – jó lehetőség is arra, hogy többet tudjunk meg a gyermekünkről, hiszen vágyaik vagy épp önismeretük is megmutatkozik az eszköz használatakor.
Comments are closed.
