Az 1944. szeptember 19-e minden bizonnyal a legszomorúbb nap volt Pestújhely életében. Akkortájt az angol és a szovjet repülők már folyamatosan bombázták a fővárost, és a szőnyegbombázások a vasút közelsége miatt a települést nem kímélték. Ekkor dobták le azt a tízmázsás robbanószerkezetet is, mely az akkori állami óvoda telkére hullott, de a sors különös fintora folytán nem robbant fel. A bombát előbb a temető melletti szántóföldre hurcolták, majd onnan visszaszállították a községháza udvarára.
A tűzoltók itt kezdték el hatástalanítani és ekkor következett be a szörnyű tragédia. A bomba felrobbant és irtózatos pusztítást végzett. A halottak számát csak megsaccolni lehet. Egyes visszaemlékezések szerint huszonnégyen, mások szerint száznál is többen estek áldozatául az emberi felelőtlenségnek. Voltak, akik az akkori jegyzőt, mások az akkori tűzoltóparancsnokot okolták a tragédiáért.
Emlék téri megemlékezés/Fotó: XV Média, Nagy Botond
Az utódok a rendszerváltást követően kopjafát állítottak az elhunytak emlékére. A teret, ahol valamikor a községháza állt, ma Emlék térnek nevezik. Itt minden év szeptember 19-én emberek tucatjai gyűlnek a kopjafa köré, hogy énekkel, de nagyrészt csendben, gyertyák és mécsesek gyújtásával adózzanak az értelmetlen halált halt elődök emlékének.
Comments are closed.
