Volt egy cukrászda Rákospalotán a Bocskai utcában, melyet a ’30-as, ’40-es években mindenki ismert, mivel a cukrászmester közéleti személyiség is volt. A település orvosai, ügyvédei és ismert művészei jártak hozzá, illetve a cukrászdája állandó találkahelye volt a környék fiataljainak is.
Fotó: XV Média, Nagy Botonf
A néhai Szekeres-cukrászdáról és az azt üzemeltető Szekeres Pál cukrászmesterről van szó. S ha valakinek ismerősnek tűnne a név, ne csodálkozzon, ugyanis ő a paralimpiai bajnok kerekes székes vívó, Szekeres Pál nagyapja.
A cukrászdát 1951-ben államosították, majd 1987-ben ismét a család tulajdonába került. A fagyi- és sütimennyország utolsó főnöke maga a kiváló sportoló volt. Az üzlet felfuttatásának azonban az 1991-es autóbaleset vetett véget.
– Családunkban több nemzedékre visszamenőleg minden fiúgyereket Pálnak hívnak – mondta a 78 esztendős egykori rákospalotai cukrászmester. – A Bocskai utcai cukrászda az apámé volt, de nálunk a gasztronómia családi hagyománynak számított. A nagymamám az erdélyi Wesselényi báró konyhafőnöke volt.
A ma élő legidősebb Szekeres Pál ebben a Bocskai utcai cukrászdában nőtt fel, ahol nemcsak a mesterséget, hanem a kultúra, a sport és a közélet szeretetét is megtanulta az apjától. Ebből aztán volt mit továbbadnia, a vívópástokon világhírnevet szerző fiának, illetve a korosztályos válogatott labdarúgó unokájának (akit szintén Szekeres Pálnak, no, jó, inkább Palikának hívnak).
– Apám nagyon szerette a sportot, például az egyik kuncsaftja Zsufka Viktor, az első magyar rúdugró volt, aki a ’30-as években elérte a 4 méteres magasságot. Apám, hogy motiválja őt, felajánlotta, minden 4 méter feletti centiért 1 kilogramm fagyit, azaz 100 gombócot ehet nálunk. Viktor aztán élve a lehetőséggel centiről centire javította rekordokat – mondta a cukrászmester.
Comments are closed.
