Bezzeg Rozália (Sándor Józsefné) 1924. december 4-én született Cegléden, édesapja Bezzeg István vasutas volt, édesanyja Szemerédi Karolina az otthoni háztartást vezette. Szükség is volt erre, hisz nyolc gyereket kellett nevelni, három lány és öt fiú alkotta a gyereksereget.
16 éves korában a Ceglédi Központi Óvodában dadusként dolgozott, ez a munka és a mérhetetlen gyerekszeretete meghatározta életét.
Átélte a második világháború bombázásait, a házuk kertjébe becsapódó amerikai bombát. A nyilasok embertelenségét, ahogy a könyvkereskedő ismerősét elhurcolták, a német megszállást, amikor bezárták az óvodát, az orosz megszállást, a fosztogatást, az aggódást a fronton lévő bátyjaiért.
Sándor Józsefné/Fotó: XV Média, Vargosz
A háború után férjhez ment Sándor Józsefhez (ő is sok gyerekes családból hozta magával a család szeretetét) aki az orosz fogságból tért vissza, és Budapestre költöztek. Három gyermekük született Jóska, Rozália (Hugi) és Csaba. Közös életüket a szeretet és egymás megbecsülése, tisztelete, a család és a gyerekek szeretete töltötte ki. Sajnos édesapánk már 25 éve nincs velünk, fizikai valójában, de bennünk tovább él.
A családi összetartást, a mindig békés otthont a feltétel nélküli szeretet jelenti ő most is a családban. a család központja.
Kilenc unokája és hat dédunokája, valamint még egy, akinek várható érkezéséről tudunk, nagy szeretettel veszi körül. Egy-egy családi összejövetel megközelíti a harminc fős vendégsereget.
Süteményeivel, ételeivel mindig elhalmozza (elhalmozta) a családot – ebben az évben már kissé fárad. Midig igyekszik nemcsak a unokáinak, dédunokáinak, gyerekeinek hanem a menyek, veje és az unokák párjainak is a kedvenc süteményeivel kedveskedni egy-egy születés vagy névnapon.
A megértése és elfogadó szeretete áthatja és összetartja az egész családot, ő az aki mindig mindenkit szeretettel vár.
Reméljük, hogy még sokáig velünk marad!
Sándor Csaba
Comments are closed.
