A gyermekvédelmi szakember, Százné Orosz Krisztina nemrég lett a kerületi Fióka Gyermek- és Ifjúságjóléti Központ (Fióka) egységvezetője. Ez alkalomból életútjáról és hétköznapjairól kérdeztük.
– Önéletrajzát olvasva igencsak szép szakmai múlttal rendelkezik, hogyan került a városrész szociális szférájába?
– Először pedagógusként kezdtem tevékenykedni egy diákotthonban, majd a Fővárosi Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet munkatársaként, a XV. kerületben lettem hivatásos pártfogó-felügyelő. Feladatom a bűncselekményt elkövetett fiatalok segítésére és támogatására összpontosult. Ebben az időszakban rengeteg gyakorlatot szereztem a szociális munka területén, tapasztalatok, buktatók és sikerek egyaránt formálták szakmai jártasságomat, így tettem szert arra a tudásra, amely fokozatosan előrébb vitt a pályámon. A „Krízis” Alapítvány Átmeneti Gyermekotthonában részmunkaidőben családgondozóként már erőteljesebben találkoztam az emberek életvezetési és kapcsolattartási gondjaival. Nagy áttörést jelentett a szakmánkban, mikor 1997-ben törvényben határozták meg a gyermekek védelmének általános szabályait, ekkor kerültem a Fiókához.
– Ezek szerint már az intézmény alapításánál is fontos szerepet töltött be. Hogyan fogadta a kinevezését?
– A gyermekvédelmi törvény életbe lépése előtt már részt vettem a helyi rendszer kialakításában, a központ egyik alapító tagjaként lehetőségem volt az új szakma alapelveinek, gyakorlati módszerének megteremtésében. Családgondozóként hosszú éveken át önálló esetmunkát végeztem, tereptanárként egyetemi, főiskolai hallgatók szakmai gyakorlatát irányítottam. Mindemellett az intézmény módszertani központként is működött, így továbbképzések, találkozók levezetését is koordináltam.
– Az előző vezetővel, dr. Révész Magdával mintegy két évtizedig sikeresen dogoztunk együtt, nagyon sokat köszönhetek neki, sokat tanultam tőle. Mindezek ellenére nem vágytam tudatosan a főnöki székbe, de a remek csapatszellemnek köszönhetően hamar megtaláltam új szerepem kihívásait, céljait.
Comments are closed.